Szerző: FICSOR BENEDEK
2020.02.07.
Harcoljunk az ápolónőkért, a bányászokért, de ne az írók megélhetéséért – mondta a Magyar Hangnak Vámos Miklós, aki szerint a hatalom hiába tölti meg a „saját” művészeivel a tankönyveket, a fiatalok egyszerűen átlapoznak rajtuk. Az író január 29-én lett 70 éves, születésnapját egy különleges kötettel ünnepelte, a Hetvenkedő húsz éven át halmozódott limerickek gyűjteménye, amelyekben a szerző a legmesszebbre ment „a testi és lelki pucérra vetkezésben”.
Vámos Miklós örökké nyitott bőrtáskája, és ellenállhatatlanul rezervált műsorvezetői stílusa tévénézők millióinak estéjét határozta meg hétről-hétre. Amilyen visszafogottan kérdezte akár legféltettebb titkaikról is a Lehetetlen vagy a Rögtön vendégeit, olyan kitárulkozónak bizonyult a könyveiben. Saját bevallása szerint eddig a Töredelmes vallomásban árult el magáról legtöbbet, a Hetvenkedő azonban túltett minden eddigi munkáján: „ebben a könyvben mentem a legmesszebbre a testi és lelki pucérra vetkezésben”.
A személyes kitárulkozás mellett a kulturális életről is kérdeztük Vámos Miklóst, aki egy szóba sűrítette véleményét: Rémületes. – Író írónak, művész művésznek farkasává vált. A mostani hatalom úgy érzi, lehet írókat, színészeket, zenészeket kinevezni. De nem lehet – fogalmazott Vámos Miklós, aki szerint a bizalomhiány a legnagyobb baj. – A nép nem bízik a politikusban, a politikus nem bízik a népben. A főnök nem bízik a beosztottban, a beosztott nem bízik a főnökben. A házastársak sem bíznak egymásban, lassan a szerelmesek sem. Sorolhatnánk tovább, szomszédok, kollégák, bank és ügyfél, orvos és beteg, osztálytársak, vetélytársak… Alapvetően ez minden baj ősforrása – mondta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.