TÖRTÉNELEM A PRÓFÉTÁK KEZÉBEN – KOMORÓCZY GÉZA: A NEMZETEK JÖVŐJE A SZÜNTELEN VÁLTOZÁS

168 ÓRA
Szerző: BUJÁK ATTILA
2020.02.25.

„A történetírás a múltra irányul, de a jelenben végzett szellemi tevékenység.” Nem véletlenül kezdjük a fülszövegből lopott idézettel Komoróczy Géza új kötetének bemutatását. A Biblia, a kötet tárgya egy páratlanul gazdag történetírói pálya kezdőpontja. A Biblia ösztönözte a szerzőt hébertanulásra, ez vezetett az ókori Kelet, az ékírás, az asszír szövegek tanulmányozásához, a hebraisztikához, később a judaisztikához. Hogy mindez miképpen illeszkedik a magyar történelmi önszemlélet keretébe, arra magyarázat, hogy a Könyvek Könyve a magyar nyelvet, világlátást a reformáció korától napjainkig megtermékenyítette. A most megjelent válogatás (Történelem a próféták kezében – A Bibliáról. Ab Ovo, 2019) a professzor bibliai tárgyú tanulmányainak, cikkeinek, interjúinak átfogó gyűjteménye.

Ahogy több alkalommal mondta, az ókortudományhoz, az ékírásos szövegekhez a Biblia nyitott önnek utat.

Egy lépéssel ennél is hátrébb kezdeném. Iskoláskoromban Ady versei, történelmi–bibliás páthosza („Keresvén zsidókkal atyafiságunk”) keltették fel bennem a Könyv iránti érdeklődést. Károlyi Gáspár fordításában – mert bár a Bibliát szinte az összes hazai felekezet többször lefordította, magyar nyelven mégiscsak ez „a” Biblia – voltak dőlt betűvel szedett szavak, és egyik nagynéném megkérdezte tőlem, miért vannak ezek így írva. Nem tudtam a választ, de a kérdés (és maga a Könyv) ettől kezdve izgatott. A középiskolában a szünidőket a Debreceni Református Kollégium könyvtárában töltöttem, kezdtem összehasonlítani a különböző kiadásokat, idegen nyelvű fordításokat. A páratlanul gazdag gyűjteményben lehetőségem nyílt arra, hogy ismeretlen nyelveket, titokzatos szövegeket tanulmányozzak. Amikor egyetemre kerültem, már tudtam, hogy az ókori Kelettel akarok foglalkozni. Felvettem Czeglédy Károly héberóráit, majd nem sokkal később átmentem Hahn Istvánhoz, s ő éveken át privatissimumként (csak ketten voltunk az órán) olvasott külön velem Bibliát, rabbinikus irodalmat, az akkortájt fakszimile kiadásban megjelent holt-tengeri tekercseket. Ékírást Dávid Antalnál tanultam, minden hétköznap este, Rákóczi úti lakásán.

Szakrális értelemben a Könyvek Könyve nem érdekelte?

A szöveg volt izgalmas, a szavak, a nyelvtan, az elbeszélés, a költészet, a történelem. A Biblia az ókori Kelet gazdag irodalmának része. Jelentősége abban áll, hogy míg Egyiptom vagy Mezopotámia eredeti írásos emlékeit a 19. században kezdtük megismerni, a Bibliát évezredeken át olvasták, értelmezték. Az európai – és nem mellesleg az arab – kultúra az antik irodalomra és a Bibliára épül. Ami a szakralitást illeti, tudom, hogy vannak, akik a Bibliát, mint mások a Koránt vagy a Védákat, szent iratnak vagy éppen isteni kinyilatkoztatásnak tartják, s tiszteletben tartom meggyőződésüket, de számomra a Biblia irodalom. Ugyanúgy, mint Homérosz Íliásza vagy a Gilgames-eposz. És akármit hiszünk vagy tartunk róla, minden értelmezés előfeltétele, hogy mindenekelőtt mint szöveggel foglalkozzunk vele...

ITT OLVASHATÓ