TISZTELET ÉS HÁLA NEKIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: VOGRONICS A.
2020.02.26.

Jó, akkor elkezdem. Bocsánat. Mert valahol el kell kezdeni. Nem az uszítást, kirekesztést (azt már régebben elkezdték mások), hanem a békülést. A kölcsönös tiszteletet. Bocsánatot szeretnék kérni, mert már az én számon is kicsúszott a „büdös cigány” kifejezés bizonyos szituációkban. Nem vagyok rá büszke, sőt. Kimondottan utáltam magam az eset után. Ki vagyok én, hogy bárkit a származása miatt degradáljak? Ki vagyok én, hogy általánosítsak? Ki? Egy ugyanolyan ember, mint bármelyik embertársam. Sajnálom. Törekszem rá, hogy jobb ember legyek.

Sajnos a magyarok jelentős része ebben szocializálódott, ezt vissza nem tudjuk csinálni, legfeljebb a szívünkre tesszük a kezünket, mélyen magunkba nézünk, és elgondolkodunk azon, miért is van ez. És változunk, mert a változásban van a közös jövő kulcsa. Mindenki egyesével, csak így fog működni. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne ezzel az országgal a cigány munkások nélkül. Az útépítéseken 40 fokos melegben én csak roma melósokat láttam az aszfaltozó gép mellett, fehéret egyet sem. Ott „keccsöltek”. Ők igen, nem ahogy a nagy ember mondta, aki szerintem az életben egy talicska sódert odébb még nem tolt, mert mióta a kollégiumból kiszédelgett a mi pénzünkön élősködik.

Vagy a mezőgazdaságban a napszámosok. Igen, vannak még ilyenek, akik a dinnye- vagy kukoricaföldeken elvégzik az úgynevezett piszkos munkát. Vagy a konyhák gazdasági bejáratánál cigiző, csontsovány, idős roma nénik, akik egész nap a zsíros kondérokat mosogatják és kaparják az odaégett edényekről a kormot. Ott vannak a szemetes kocsikon dolgozó cigányok is, nem tudom hány „nagymagyar” cserélne velük akár egy nap erejéig. Hajnaltól büdös kukákat toligálni felemelő érzés lehet. És még sorolhatnám azokat a munkákat, amelyeket cigány honfitársaink végeznek el helyettünk. Köszönjük meg nekik, legyünk egy kicsit mi is hálásak azokért a dolgokért, amik nélkülük valószínűleg nem lennének, vagy nem működnének. Vegyük már észre, hogy ők is a társadalmunk tagjai. Gyerekkoromban rengeteg cigány származású osztálytársam volt, Kőbányán jártunk suliba. Soha semmilyen incidens nem volt, együtt játszottunk, fociztunk, táboroztunk, szerettük egymást. Akkor is, most is. Van aki rendőr lett, van aki műszerész, van aki meghalt időközben. De soha nem gondoltam azt, hogy én különb lennék náluk, vagy ők nálam. Egyformák voltunk, egyformák vagyunk. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, mindenkinek jár egy esély. Főleg azoknak, akik Magyarországon hátrányból indulnak, csak azért, mert cigánynak születtek.

Olvastam Karácsony Gergely Facebook-posztját, amelyben megemlékezik a tatárszentgyörgyi romagyilkosságról. Csorba Róbertet és 4 és fél éves kisfiát 11 évvel ezelőtt ezen a napon lőtték le hidegvérrel rasszista gyilkosok. Az édesapának és kisgyermekének egyetlen bűne az volt, hogy cigánynak születtek. Ennyi. Tanulságos beleolvasni a gusztustalan fröcsögés és a demagóg bezzegelés áradatába, ami a kommentszekcióban megjelenik...

ITT OLVASHATÓ