Szerző: TÖRÖK ZITA
2020.01.29.
Én szerdán és pénteken utazok – a többi napokon Berettyóújfaluban van órám -, ilyenkor karomra veszem a kosarat, melyben a képzőművészeti eszközök sorakoznak és indulás! Körösszakál és Biharkeresztes a két település ahova járok – öt településen vannak iskoláink, viszont több mint húsz falu, kisváros gyerekei jönnek hozzánk az iskolatársulások révén...
Ha újratervezést ajánlana a GPS, akkor is ezt az utat választanám. Így szeretem a munkám, ahogy van. Egy alapítványi fenntartású művészeti iskola léte persze kicsit sem egyszerű, viszont a munka sokszínűsége, szabadsága, a gyerekek szeretete a munkahelyi közösség, egymás munkájának elismerése teljes egységet alkot, és a bizonytalanság - ami az alapítványi fenntartás következménye - rossz hírem van, de sajnos megszokható.
Jól emlékszem arra a szeptemberre, amikor csak decemberig tudtunk tervezni, mert kérdés volt, hogy a következő költségvetési törvény ad-e számunkra lehetőséget a folytatásra. Aztán jöttek sorra a bizonytalan szeptemberek, decemberek, tanévek, gazdasági évek és az érzés állandósult. Morbid, de a bizonytalanság biztossá vált.
Napunk a berettyóújfalui székhelyen kezdődik ahonnan – utazó pedagógusként – kijárunk a környező bihari településekre, ahol iskolát működtetünk. Van település, ahol olyan folyosórészeket használunk, ami csak a művészetoktatásnak van kialakítva, de inkább olyan termekben tanítunk, ahol délelőtt is tanulnak a gyerekek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.