LEVÉL A TÜNTETŐKNEK - AVAGY AZ IS BOLOND, AKI PEDAGÓGUSNAK ÁLL MAGYARORSZÁGON

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TAKÁCS GÉZA
2020.01.31.

...2016‑ban, úgy tűnt, a Tanítanék Mozgalom képes lesz a pedagógustársadalom újjászerveződését elérni, s egyúttal korrekcióra kényszeríteni az oktatáspolitikát. Sajnos, a mozgalom elhalt, az oktatási kormányzat pedig haladt tovább a centralizáció, a változások látszatát keltő, valójában újabb és újabb roncsolásokkal járó átszervezések útján, egyre szigorúbb kommunikációs zárlatot érvényesítve. Halad tehát egy járhatatlan úton. Iránya szerint is visszafelé. 

Követeljünk óraszámcsökkentést? A minősítési rendszer felszámolását? Béremelést? Az iskolai szabadságok helyreállítását? Önálló minisztériumot? A szakképzés folyamatos átszervezésének a leállítását?

A becsület ezt követeli, de az észszerűség nem.

Ha lennénk százezren is a tüntetésen, a kormányzat nem felejt, tudja, hogy nincs oka megijedni, de ami ennél sokkal nagyobb baj, ma már nem képes másként cselekedni, mint ahogy erre a saját felépített rendszere kényszeríti. De ha még véletlenül engedne is némely dologban, az egész akkor is áll, és immár alighanem engedni sem tudna elfogadható minőségben. Az engedményeivel is pórul járnánk. Most már akár jöhetnének ajándékok is, a rendszer zárt. Az is belefér, hogy jusson cirkusz is a fizikaórára. Fizikatanár úgysem jut. Az is belefér, hogy minden gyerek utazzon Angliába nyelvet tanulni egy hétre, a többi héten úgysem lesz (nyelvet tanítani is képes) nyelvtanár. Az is belefér, hogy minden diák lássa Kolozsvárt, hogy lássa nemzete tágasságait, ha már arra úgysem jut, hogy lelke zavarodottságán pszichológus segítsen. Van ingyenes étkeztetés, de az olykor mintha az étel megcsúfolásának gyakorlata volna. Van ingyentankönyv, sajnos se becsülete, se hitele. Stb.

Nem, nem, először a pedagógustársadalom újjászerveződésének kellene megtörténnie. Ennek a legelső eleme volna, hogy nem szabadna elkövetni a 2016-os tüntetések egyik legsúlyosabb hibáját, mondhatnám, bűnét, hogy önjelölt, illetve a korlátolt bulvármédia által felkapott, vagyis megtévesztett, politikailag elkötelezett vagy hivatali, szervezeti pozíciójuk szerinti szónokok szerepeljenek. És nem kell cirkuszi hatásra törekedni. Skandálni meg énekeltetni.

Hiteles, jó, mozgósító, erős, szakmailag is megalapozott valódi szónoklatok kellenek. Fiatal és nem fiatal tanároktól. Tudósítások a helyzetről. És nem kormányostorozás meg ilyesmi. Az a várfalakról lepereg. A követelések is maguktól értetődőek, de mit sem érnek. Fellobbantják az indulatokat, lelkes tapsot kaphatnak, de aztán nincs tovább, odahaza forog a malom, be kell állni.

Talán a Pedagógusok Szakszervezete felajánlhatná saját lapját, a Pedagógusok Lapját a mozgalomnak, a megújulásnak. Hiszen valójában nincs egyetlen (szabad) fórumuk sem ma a pedagógusoknak. Ahol az ügyeiket megtárgyalhatnák.

A sztrájkhoz nem elég a botrányos helyzet, összefogásra kész, arra képes, elszánt, szervezett sokaság is kell, de az nincs. Annak kellene megszületnie. Annak lehetne a tüntetés az indulója. És ahhoz nem is kellene, hogy nagyon sokan induljanak el, de nagyon is kellene, hogy nagyon jók és a megoldásokat kereső pedagógiának elkötelezettek legyenek. Akik az időtől megfosztva is készek időt áldozni.

A pedagógustársadalomnak a hitet kell végre visszaszereznie (illetve tulajdonképpen megszereznie végre) önmagában. Ez a sztrájk előfeltétele. Ehhez természetesen a szakszervezetnek is újra kellene gondolnia önmagát. Nem nyugodhat bele abba, hogy nincs nála a ketrece kulcsa.

Meg kellene hirdetni a fiataloknak egy pályázatot a saját megoldásaikról (amikor is lehetetlen pedagógiai helyzetre, helyzetekre találtak működő megoldást) és a szembeötlő megoldatlanságokról (amelyekbe beleütköznek nap mint nap, amelyek saját megoldásaik érvényesülésének akadályai).

Helyi szerveződések kellenének, ahol a szomszéd iskolák tanárai megpróbálnak egymással szót érteni. Egyáltalán, egymást felfedezni. Vállalni magukat. Bele kellene fogni az iskola belső világának valódi szakmai-közösségi térré alakításába. Ki kell valahogy deríteni, van-e igény, erő önmaguk valódi megismerésére. A megismeréssel járó fájdalmak elviselésére.

Természetesen igényelni kell a szabaddá vált (iskoláiktól megfosztott) önkormányzatok támogatását. Hogyan lehetne a kormányzat által felállított drótakadályok ellenére valódi kapcsolatba lépni. Noha semmiképp sem politikai alapon.

Ha nem vagyunk felnőttek, akik felelősek magukért, a döntéseikért, az intézményükért, a mondataikért, a követelményeikért, a tanterveikért, a tanítványaink sem tudnak bennünket komolyan venni.

Késésben vagyunk. Természetesen.

Nincs hova hátrálni, gyermekeink és unokáink lábán taposunk már...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)