KÜLÖNBÖZÜNK, TEHÁT VAGYUNK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: GOPERZ TAMÁS
2020.02.20.

...Az állami propagandahivatal különböző üzemegységei nem szerkesztőségek. A kormányzati propaganda kiszervezett munkatársai nem újságírók. A propaganda tartalmának előállítása, sokszorosítása és terjesztése nem újságírás. Éppen ezért a különféle propagandaminisztériumi alakulatok (ezt hívják kormánymédiának) által közpénzből folytatott kommunikációs aktivitás semmilyen módon nem kapcsolódik a sajtószabadság fogalmához.

Azt fel lehet vetni, hogy a momentumos fiatalok egykori üzemlátogatása megzavarta az állami hivatalban folyó munkát. A főpolgármester mostani elhatározása értelmezhető egy állami szerv által kért adatközlés megtagadásaként. Egyik sem korlátozza a sajtó szabadságát.

Más lenne a helyzet, ha egy valódi kormánypárti szerkesztőséget akarna bojkottálni valamelyik megválasztott ellenzéki politikus. Az nem volna helyes. Kormánypárti alatt azt értjük hagyományosan, hogy a szakmájuk szabályait tiszteletben tartó újságírók a tevékenységük során támogatóan viszonyulnak a hozzájuk világnézetileg közel álló kormányzathoz, de ezt egyrészt szabad akaratukból teszik, másrészt nem minisztériumi eligazításokat követnek, végül nem állami pénzből működnek.

Ezzel a szerepfelfogással én nem azonosulok, mert ahhoz a kormányhoz (vagy ellenzéki párthoz) sem szeretnék támogatóan viszonyulni, amelyik világnézetileg közelebb áll hozzám, de ettől még a felvállalt kormánypártiságot lehet tisztességesen művelni a fenti feltételek teljesülése esetén. Mindebből látható, hogy a kormánypárti sajtó semmiképpen sem keverendő össze a kormányhű-, még kevésbé a kormánysajtóval. Utóbbiak csak a külsőségek szintjén hasonlítanak a valódi sajtóra, lásd trükkös csalás, de a jelmez csupán a megtévesztésre szolgál. Papírra nyomtatják, mint az igazi újságot, olvasható a monitoron, mint egy igazi hírportál, de csak azért, amiért a betörő csőfogót tart a kezében.

A TASZ tisztában van azzal, hogy mi a kettő között a különbség, mégis arra jut, hogy a betörőt vízvezeték-szerelőként kell kezelni. „Abból viszont, hogy a médiaszolgáltatásba ágyazott propaganda nem élvezi a sajtószabadság védelmét, nem következik, hogy a propagandának vélt médiumokat a választott közhatalom-gyakorlók szabadon ignorálhatják.”

Pedig pontosan ez következne belőle. A zavart az az ellentmondás okozza, hogy a helyi közhatalom gyakorlóira vonatkozó általános szabályokat olyan rezsimben kellene érvényesíteni, ahol a tényleges hatalom leválthatatlan és egyetlen kézben összpontosul. Az ellenzék eljátssza azt, hogy demokráciában élünk, ezért átvette néhány önkormányzat irányítását a NER-en belül. A TASZ felszólítja az ellenzéket, hogy viselkedjen szépen a vele nem barátságos médiával, úgy, mintha demokráciában élnénk, és a Hír TV nem annak a rezsimnek lenne a fegyvere, amelyik miatt a helyi közhatalom gyakorlása is illuzórikus. Emiatt nevetséges az egész.

„A közhatalom gyakorlói a közvélemény tájékoztatása során kötelesek tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ez a követelmény tiltja a médiaszolgáltatók és az újságírók közötti önkényes különbségtételt azok politikai véleménye alapján” – állítja a jogvédő szervezet, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene az újságírót az újságírónak álcázott minisztériumi végrehajtótól, a médiaszolgáltatót a médiaszolgáltatónak álcázott propagandahivataltól megkülönböztetni...

ITT OLVASHATÓ