Szerző: Határátkelő
2020.02.01.
Vajon hol tartanak a határátkelők a Magyarországon maradt barátokhoz, ismerősökhöz képest? Bandosz úgy érzi, a saját körében valahol a középtájon helyezkedik el ilyen szempontból. Vannak Magyarországon élő ismerősei, akik nagyon szép karriert építettek és jól keresnek, és persze vannak olyanok is, akik nehezen boldogulnak.
„Azért is alakult ez így, mert nagyon sokszor kezdtem újra. Próbálok pozitívan tekinteni magamra, azt gondolom, én vagyok a ’rugalmas munkaerő’, de néha kicsit irigykedve szemlélem azokat, akik megmaradva a szakmájuknál jó kapcsolatrendszert építettek ki” – mondta Bandosz.
„Akad, amikor az élet kellemetlen kártyákat oszt, olyankor viszont arra kell büszkének lenni, hogy az ember képes felállni és folytatni tudja” – tette hozzá.
„A büszkeséget kell megtartani”
Egyébként mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban (de igaz ez Magyarországra is) olyan világ van, hogy muszáj rugalmasnak lenni, és ha erre az ember képes, akkor talál magának munkát.
Bandosz szerint Angliában nem a papír számít, hanem hogy az ember képes legyen elvégezni az adott munkát és az érdekelje is. Ha ez megvan, akkor kap lehetőséget.
„Azt a büszkeséget kell megtartani, hogy én igenis vagyok valaki, tanulok és csinálok valami újat és nem érdekel, hogy a másik már mennyi ideje csinálja és milyen sikeres. Ha ez sikerül, akkor önmagad előtt nem kell szégyenkezned” – vélte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.