Szerző: HEGYI IVÁN
2020.02.24.
magyar válogatott korábbi kiváló l
labdarúgója, az olimpiai bronzérmes,
világbajnoki ötödik és KEK-gólkirály
Göröcs János. Hegyi Iván írásával
emlékezünk a legendára.
Van egy nőgyógyász barátom, aki – amint
megkapta orvosi diplomáját – az NSZK-ba
„disszidált” a hetvenes évek elején. De előtte
még minden Újpest-meccsre kiment, és
sikongatott, ha Göröcs Jánoshoz került a
labda. Néhány évvel ezelőtt azt kérte tőlem,
hozzam össze „Titivel”. Megtörtént. Akkor
elmesélte ifjú kori bálványának, hogy valamennyi megmozdulását mámoros sikollyal kísérte. „Te voltál az? – kérdezte Göröcs. Mindig azt hittem, egy nő visít.”
Könnyű volt Újpestre járni és érte rajongani. Ha a Megyeri úton a harmadik percben már nem vezettek a lilák, a publikum zúgolódni kezdett. Nem kis közönségről van szó: 1968-ban átlagosan 15 467 drukker kereste fel a negyedik kerületi „szentélyt”. Abban az évadban a Szegedet 11:0-ra, a Diósgyőrt 9:0-ra győzte le az Újpest, amellyel szemben a Videoton előbb 6:2-es (fehérvári), majd 6:1-es veresége viszonylag tisztes eredmények számított.
A gólüzem irányítóját Göröcsnek hívták.
Átadásai pontosabban érkeztek a TGV-nél, technikája finomabb volt a svájci óraszerkezeteknél. Fazekas Lászlónak, Bene Ferencnek, Dunai Antalnak, Zámbó Sándornak hátra sem kellett néznie, már előtte esett le a precíziós labda. Ám Göröcs egy másik generáció tagjaival futballozott először. Várhidi Pál, Szusza Ferenc, Aspirány Gusztáv játszott abban az Újpestben, amelyben 1957-ben, tizennyolc évesen bemutatkozott. A Népstadionban 65 ezer néző tolongott az Újpest–Salgótarján, FTC–Komló kettős meccsen; ez is, az is 3:1-gyel zárult, és a zöld-fehér szurkolók duplán ünnepeltek, mert a lilákat legyőzte a Salgótarján! Az SBTC második gólját Vasas szerezte; erről eszembe jut, hogy néhány órán múlt Göröcs újpesti szerződése. Konkoly Béla, a Megyeri úti intéző délelőtt ment érte a Vasas Izzóhoz, Tőke János, a Vasas intézője meg délután. Az élet azonban valamelyest visszaadta a kölcsönt, mert Göröcs határozott véleménye volt: ha Machos Ferenc a Honvédtól Újpestre szegődik – ahogyan azt eredetileg tervezték –, akkor 1961-ben és 1962-ben nem a Vasas, hanem a Dózsa az első. Amúgy 1960-ban az Újpest nyerte az aranyérmet, Göröcs akkor lett először bajnok. Édes pillanat volt: a diadal az FTC elleni 1:0-lal vált véglegessé. (Népstadion, 75 000 néző, ha akadt volna kétség a telt ház felől.)
A karmester – akit mindenki Titinek nevezett, csak jó barátja, Sándor Csikar hívott Jancsinak –, akkorra már sztenderd válogatott volt, miután 1958 szeptemberében debütált a címeres mezben. A magyar együttest 1959-ben úgy emlegették, mint az Aranycsapat méltó utódát, a France Football első ízben közzé tett év végi európai ranglistáját honfitársaink vezették. A lajstrom élén 1964-ben is – holtversenyben az Európa-bajnok spanyol csapattal – a magyar együttes állt, s Göröcs abból is kivette a részét, jóllehet az Eb négyes döntőjén nem szerepelhetett, mert egy héttel a százhúsz perces spanyol–magyar elődöntő (2:1) előtt a Csepel–Újpest bajnokin a vállán megsérült, és kénytelen volt Madrid, Barcelona helyett a kórházban múlatni az időt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.