Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.02.23.
Az Oscar-díjas Mephisto főszereplője harminc év után forgatott újra együtt Szabó Istvánnal. Klaus Maria Brandauer szerint a Zárójelentés is azt a kérdést feszegeti, hogy megtörténhet-e újra mindaz a rettenet, ami a 20. században sújtotta Közép-Európát. De vajon miért nem áll szóba olyan emberrel, aki azt állítja, pontosan tudja, miként viselkedett volna a náci Németországban? A komoly szerepek mellett szeretett-e Bond-főgonoszként ripacskodni Sean Connery oldalán? És mi a fő különbség színház és film között? Interjú.
Beszél valamennyire magyarul? Az internet nem tudott eligazítani ebben a kérdésben.
Olyanokat tudok, hogy a „Hosenträger” a „nadrágtartó”, a „Bad” pedig a „fürdőszoba”. De ennél többet sajnos nem. Elnézést is kérek az olvasóktól, mert annyi magyar filmben szerepeltem az elmúlt évtizedekben, hogy valamit igazán megtanulhattam volna, de mindig olyan keményen dolgoztam, hogy nem jutott időm rá.
Harminc éve forgatták utolsó közös filmjüket Szabó Istvánnal, a Hanussent. Milyen volt ennyi idő után újra közösen dolgozni?
Természetes érzés volt, olyan, mintha egész idő alatt együtt dolgoztunk volna. A kapcsolatunk sosem szakadt meg, időről időre találkoztunk, és jókat beszélgettünk ez alatt a harminc év alatt. Ilyen tekintetben mindig volt lehetőségünk, hogy megosszuk egymással az ötleteinket, a gondolatainkat vagy a véleményünket.
Az ilyen beszélgetések során esetleg felmerültek olyan filmtervek, amelyek végül valamiért nem jöttek össze?
Nem vetettünk el soha semmilyen ötletet, inkább úgy mondanám, hogy ebben az időszakban mindketten a saját utunkat jártuk. A Zárójelentés megszületése viszont jelzi, hogy a közös munka iránti vágyunk túlélte az elmúlt három évtizedet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.