Szerző: PuPu
2020.02.26.
Be kellett érnie az Ikarus, a Rába vagy a Csepel Autóban végzett munkával, mely ugyan szakmunka volt, de hát mégis, ugye, a négy karika az négy karika, vitéz nagybányaiék cselédlánya is könnyezett, mikor visszaemlékezett a főméltóságú asszonyra...
Abban az időben az állam - eléggé el nem ítélhető módon - a multik és a rendszer vezetőinek vadászkastélya helyett a gyermekeket támogatta, dotálták a gyermekruhát, az iskolaszereket, volt jegyes tej a gyerekeknek, olcsó volt az élelmiszer, a könyv, a színház, a mozi, és a szegény ember - horribile dictu a cigányember - gyermeke is kiemelkedhetett a nyomorból, és ehhez nem kellett ellopnia a fél országot, hogy maradjon valamicske a tettestársaknak is.
Azokban az években remek dolog volt gyermeknek lenni, a Balaton körül gyermek és úttörőtáborok épültek, szakszervezeti és vállalati üdülők sora segítette a családokat.
Minden említésreméltó vállalat, termelőszövetkezet ha nem épített, hát bérelt dolgozóinak üdülőt, az iskolások nyaranta táborozni mentek, ahol sok érdekes és hasznos dolgot tanulhattak, játszhattak, közösségben élhették életüket akkor, amikor ezt az élményt megélni pótolhatatlanul fontos, és ma is fontos lenne.
A két világháború között a cserkészmozgalom töltött be hasonló szerepet, azok a mai idős emberek, akik részt vehettek benne, a mai napig szép emlékeket őriznek a csapatról, a mozgalomról melyhez tartoztak.
A szervezet csak a második világháború előtt politizálódott át, addig zsidó cserkészcsapatok is léteztek.
Sajnos ez a változás árnyékot vetett a cserkészetre, emellett a sztálinizmus eleve lehetetlenné tette a háború utáni folytatást - a szovjet pionír-mozgalom mintájára hozták létre az úttörő-mozgalmat Magyarországon is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.