Szerző: HUSZÁR ÁGNES
2020.02.21.
Nyírő nyíltan lelkesedett a fasiszta eszmékért, Goebbelsért és Hitlerért személyesen is. Radnóti Miklós 1941. november 3-i naplóbejegyzésében idézi Nyírőnek egy nyilatkozatát, amelyet ő a weimari költőnap magyar delegáltjaként mondott az UFA-nak: „A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békéért, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!” (Radnóti Miklós: Napló. Magvető, Budapest, 1989, 179.)
Csakugyan tiszteletre méltó Nyírő életműve, és alkalmas az ifjúság olvasóvá nevelésére?
Nyírő tehetséges ember volt, rövid novellái atmoszférateremtő erőről, nyelvi kreativitásról tanúskodnak. Novelláinak egyedüli tárgya a székelység élete, a havasi embereknek a természettel és elnyomóikkal – az osztrákokkal, az urakkal, a furfangos és aljas ügyvédekkel, adószedőkkel – folytatott heroikus harca. Legnagyobb írói hibája a szerkesztetlenség.
A Nyírő-művek tele vannak expresszív vagy annak szánt nyelvi képekkel, tájszavakkal, alkalmi szóalkotásokkal. Ezek néha nyelvteremtő lendülettel adnak sodrást mondatainak, többnyire azonban komikusak: „Még nem egészen felébredve az éj, de már a csillagok széjjelbolyongottak, s a madarak szavokkal az eget verték. A rókák kebelén aludtak a fiak, de az égi tűz már megtisztította az állatok méhét s a felettük virrasztó Isten is leült ágyára, hogy egy cseppet szundítson.” (Havasi tragédia,: Aqua, Budapest, 1995, 153.) Egy másik, szinte parodisztikus példa: „Szemei előtt ott örvénylett a bűnös csók piros kútja, amelybe belefullasztotta egész életét. Elsőnek asszonyát dobta bele, ki hitét, szüleit, mindenét feláldozta érte, s boldogan tette meg a keserves vesszőfutást, csak hogy övé lehessen. És most a házasság angyala ott fekszik kiterítve, meghalva, saját lelkiismerete a Szent Mihály lova. Utána áldott fiacskáját tette árvává...” (A sibói bölény, Szukits, Szeged, 1995,. 57.)
Ez a stílus aligha alkalmas arra, hogy középiskolásokkal megszerettesse az irodalmat.
Igaz az, hogy Nyírő írásaiban nyoma sincs antiszemitizmusnak? Vizsgáljuk meg ebből a szempontból 1944-ben megjelent utolsó történelmi regényét. Címe, a Néma küzdelem a mezőségi falvak magyarságának megmaradásáért folytatott harcára utal.
A magyarok és a románok a regény által alkotott szemantikai mezőben egymás kizáró ellentéteiként értelmeződnek. A magyar szereplők még gyengeségükben, bukásukban is hordoznak magukban felmutatható értékeket, a románok viszont a regényben kizárólag negatív összefüggésben jelennek meg.
A regénynek van az ostobának, piszkosnak és aljasnak ábrázolt románoknál egy ellenszenvesebb szereplője is. Ő a zsidó boltos és uzsorás Zweig, aki boltjában italkimérést is üzemeltet. Az ő drágán mért pálinkájától vesztik el erkölcsi és szellemi erejüket a férfiak, az ő kocsmája előtt töri ki a nyakát egy erőszakoskodó részeg az urát hazavinni készülő Máténénak. Zweig ezenkívül munkaközvetítéssel is foglalkozik: fiatal férfiakat közvetít ki busás haszonnal román városok gyáraiba munkásnak, ahonnan fizikailag és lelkileg végsőkig megnyomorodva térnek vissza.
A zsidó Zweig a falu gonosz szelleme, a mások szegénységéből gazdagodó aljas manipulátor. Céltudatosan teszi tönkre a falu népét. Mivel ravasz, csavaros eszű, kíméletlen machinációi nem leleplezhetők. A regény egyik szereplője azt mondja róla, még a pajesze is paragrafusjelet formáz.
Vincze Kiss Jóska a regény legpozitívabb szereplője így gúnyolja: „Tisztességes ember ez a Zweig úr. Megérti az okos szót. Nem nézheti, hogy ezek a szerencsétlen fehérnépek olyan laposak, szárazak, mint a decka, s az ő feleségének akkora hasa van, hogy a másik részét ne is említsem, mint a fődgömb. Ha a haját megcsavarja, abból is zsír csepeg ki... Az is igaz, hogy minden asszony nem lehet szappannak való, de mi a sújt csináljon az ember, ha nekik is lyukas a hurkájuk. Valami csak kell abba is!” (Nyírő, 2004, 361.)
Az, hogy rokonszenvesnek ábrázolt szereplőjével „szappannak való”-ként említteti a zsidó boltos feleségét, cinikus antiszemitizmus. A regény 1944‑ben jelent meg. Megírásának idején, 1943-ban, 1944-ben a Goebbels- és Hitler-rajongó Nyírő nyilván tudott a haláltáborokról. Ne hallotta volna az elpusztítottak testének „újrahasznosításáról” keringő pletykákat? Alig hihető.
Elie Wiesel nem értett egyet Nyírő megítélésében a politikai szerepet ártatlannak és az írói életművet „tiszteletre méltónak” feltüntető Kövér Lászlóval. Azt írta: „Az én forrásaim mást mondanak.” A leghitelesebb források, Nyírő művei Wieselt igazolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.