Szerző: TÓTH RICHÁRD
2020.02.08.
Az egyik leghíresebb filozófus és politikai gondolkodó legújabb írásában megpróbálja összefoglalni, mi történt az elmúlt harminc évben a világpolitikában. Fukuyama szerint van abban valami ironikus, hogy azok az országok fordultak el a liberális demokráciától, amelyek a rendszerváltás után még éltanulónak számítottak.
Francis Fukuyama máig leghíresebb műve az 1992-ben megjelent A történelem vége és az utolsó ember (eredeti angol nyelvű címén The End of History and the Last Man), amelyben a kommunista rezsimek összeomlását követően azt állította: a történelmi haladás mint ideológiák közti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politika és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével.
Tavalyelőtt már azt fejtette ki – erről bővebben itt írtunk –, hogy kicsivel több mint negyed évszázaddal könyve megjelenése után az Egyesült Államoktól Oroszországig, Törökországtól Lengyelországig és Magyarországtól Olaszországig az illiberalizmus halad töretlenül előre, tehát nem lett örökös a liberális demokráciák uralma. Amikor megkérdezték tőle, mit gondol 1992-es könyvéről, azt mondta, amit A történelem végében leírt, az valami olyasmi, mint Donald Trump megválasztása és elnöklése. Harminc évvel ezelőtt két kockázatot említett, a nacionalizmust és a vallási szembenállásokat, most – akkori intelmére visszaemlékezve – leginkább Amerika, a Brexit és az Egyesült Királyság helyzete lepi meg a világban. Magyarország és Lengyelország mozgásai azonban nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.