Szerző: KOCSIS GYÖRGYI
2020.02.20.
A fiatalsággal kapcsolatban milliónyi aforizma, szállóige, aranyköpés létezik. Az én kedvencem Heltai Jenőtől való: „Nem éveink számán múlik, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája.” E heti számunkból egy sor cikket hozok fel bizonyítékul.
Elméleti alapvetésként külsős szerzőnk, a szociológus Hammer Ferenc cikkét ajánlom a Szellem rovatból. A kutató egy csoport egyetemista diákkal végzett „digitális detoxikáló” kísérletet, vagyis arra kérte őket, pár napig tartóztassák meg magukat mindenféle elektronikai kütyü használatától. Tapasztalataikat összegezve oda lyukadt ki, hogy a sokat szajkózott X, Y vagy Z generáció kifejezés nem más, mint marketingcélú maszlag, hiszen
egy korosztály nem alkot ab ovo homogén közösséget,
a „bíborban született” úrigyerekek a legtöbb szempontból inkább a befolyásos felnőttek csoportjához tartoznak, semmint azokhoz a – népesebb – kortársaikhoz, akik honi kilátások híján seperc alatt lelépnek külföldre. Távolabbról is van példa arra, hogy a globális gazdasági növekedés dacára szélesedő jövedelmi különbségek inkább megerősítették, semmint eltüntették a hagyományos társadalmi osztálytagozódást még a fejlett országokban is.
A Világ rovatnak az amerikai elnökválasztással foglalkozó cikke mutat rá, hogy a demokrata párt előválasztási versenyében még mindig az a 78 éves Bernie Sanders szenátor vezet, akinek nagyszámú, a jövője miatt elkeseredett fiatal támogatója vevő a jelölt markánsan baloldali programjára. A gyors gazdasági növekedés ellenére szintén az elégedetlen fiatalok emelték hatalomra a múlt héten Írországban az eleddig a politikai centrumból kirekesztett, baloldali Sinn Féin pártot. Az sem véletlen, hogy az idei Oscart egy olyan dél-koreai film nyerte, amely kendőzetlenül mutatja be a tűrhetetlenné nőtt szociális igazságtalanságokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.