Szerző: TÖLGYESI GÁBOR
2020.02.27.
Összetett, sűrű szövésű mestermunka Szabó István mozija, a Zárójelentés, elképesztően erős színészi alakításokkal. A rendező múltjának szégyenfoltját zenével, szimbólumokkal, dialógusokkal is megmutatja.
Plácido Domingo a minap közleményben kért bocsánatot azoktól a nőktől, akik zaklatással vádolták meg. „Valóban sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, és teljes felelősséget vállalok cselekedeteimért” – írta a spanyol sztártenor. Sokan hasonló, egyértelműen megfogalmazott mondatokat vártak el Szabó Istvántól, amikor 2006-ban kiderült, filmfőiskolásként évekig jelentett a művésztársairól. A filmjeit ismerők azonban ráeszméltek: Szabó életművének egy része akár egyfajta bocsánatkérésként is felfogható. Talán jelentősebb, tanulságosabb is, mint néhány mondat. Az Oscar-díjas Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen, vagy a Szembesítés visszatérő erkölcsi dilemmái – a hatalom előtt meghajoló, megtörő, azzal megalkuvó, túlélő és elbukó hősökkel – személyes önvallomás is. S ha már a Szembesítés felvetődött: annak főhőse, a sokak által náci kollaboránsnak tartott kiváló karmester, Wilhelm Furtwängler okán e filmek sorába illeszthető a Találkozás Vénusszal is. Annak idején leköthette figyelmünket a karmester és a díva románca, ám a Zárójelentés megerősíti: akkor is több oka volt a rendezőnek, hogy Furtwängler kedvenc zeneszerzője, Wagner Tannhäuserének színpadra állítását választotta a történet ürügyéül. Keresni a bűnbocsánatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.