Szerző: ÉS
2020.20.28.
Orcsik Roland: Az identitás hullavasútján
I N T E R J Ú
Beszélgetés Egressy Zoltánnal
K R I T I K A
(James Herriot: Kutyás történetek, Szacsvay László előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2020)
Szép mementó ez a lemez Cedriknek, Kimnek, Jingónak és Skippernek, Judynak, Myrtle-nek vagy Vénusznak, a történetek különböző korú-nemű-fajtájú egykor élt kutyaszereplőinek, és James Herriot állatorvosnak is, aki az 1960-as évek közepén jutott arra az elhatározásra, hogy a számára legkedvesebb vagy legérdekesebb rendelői eseteit papírra veti. A kéziratok születését pedig siker követte...
Wagner István: Újfajta tájlátás
(Edward Hopper – Ein neuer Blick auf Landschaft, Fondation Beyeler, Riehen/Basel, a Whitney Museum of American Art, New York közreműködésével. Megtekinthető május 17-ig.)
Ezt az egyéni stílusát negyvenesztendős korára sikerült kialakítania, ekkor rendezte meg első egyéni tárlatát, és indultak sikeres eladásai egyaránt. Autót is ekkor vett szintén festő nejével, ami lehetővé tette sorozatos kirándulásaikat távolabbi vagy félreeső helyekre is, ahol a helyszínen akvarelleztek, a gyors skicceket pedig a műteremben olajképpé tömörítette Hopper több hónapos „türelemjátékkal”...
György Péter. Derkó – a hazától távol
(Derkó, Műcsarnok, megtekinthető április 19-ig.)
A haza otthonosságának tehát nyoma sincs. A fiatal művészeknek mintha mindez magától értetődne. S az idegenség evidenciájának kiállítását, Fazakas Réka igazán jeles kurátori munkáját érdemes megjegyeznünk. Ez lenne hát a haza, az otthon huszonhat, harmincötödik életévét még be nem töltött fiatal művész számára...
Stőhr Lóránt: Hajszolt életek
(Ken Loach: Sajnáljuk, nem találtuk otthon)
Légy saját magad ura! Legyél egyéni vállalkozó! – szól a hangzatos szlogen. Ám mi áll a szabad, önmagáért felelős individuum korunkban népszerű elképzelése mögött? Burkolt munkaviszonyban végletekig kizsigerelt, a munkavégzés összes kockázatát hordozó munkavállalók szomorú milliói. Ken Loach erre a társadalmi problémára hívja fel a figyelmet Sajnáljuk, nem találtuk otthon című filmjében...
Végső Zoltán: Táguló horizont
(Santa Diver: Blue Horizon – Szerzői kiadás, 2020)
Bevallom, eddig Kézdy hegedű hangszínével voltak bajaim, de arra fogtam, hogy Jean-Luc Ponty után nehéz mit kitalálni. Most viszont egy teljesen egyedi, szenvedéllyel átitatott hangot hallok, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az alkalmazott effektek az újak. Valami beérett, az autonóm alkotási vágy utat tört és ennek eredménye a Santa Diver eddigi legjobb lemeze...
Herczog Noémi: A kamasz
(Czukor Balázs: Vonat elé leguggolni, r.: Czukor Balázs, Jászai Mari Színház, Tatabánya)
De ha nagyon akarjuk, akkor a Vonat elé leguggolni nem József Attiláról szól, hanem egy Attila nevű tinédzserről (nem emlékszem, hányadik szülinapját ünnepli az elején, de ez a József Attila nem a harmincas évei elején jár – mint a költő vagy az őt játszó színész –, hanem maga az archetipikus „örök kamasz”). Csak azt sajnálom, hogy a matinén, amikor nyugdíjas közönséggel nézzük ezt az ifjúsági előadást, éppen az a korosztály nincs jelen, amelyiknek az alkotók a slamesített József Attila-verseket szánhatták, és amelyik a főhőssel egykorú...
(Czukor Balázs: Vonat elé leguggolni, r.: Czukor Balázs, Jászai Mari Színház, Tatabánya)
De ha nagyon akarjuk, akkor a Vonat elé leguggolni nem József Attiláról szól, hanem egy Attila nevű tinédzserről (nem emlékszem, hányadik szülinapját ünnepli az elején, de ez a József Attila nem a harmincas évei elején jár – mint a költő vagy az őt játszó színész –, hanem maga az archetipikus „örök kamasz”). Csak azt sajnálom, hogy a matinén, amikor nyugdíjas közönséggel nézzük ezt az ifjúsági előadást, éppen az a korosztály nincs jelen, amelyiknek az alkotók a slamesített József Attila-verseket szánhatták, és amelyik a főhőssel egykorú...
Fáy Miklós: Mire megvénül
(Beethoven: The Last Three Sonatas – Deutsche Grammophon, 2020)
Az elv pedig az, hogy Maurizio Pollini, miután 1976-ban lemezt készített Beethoven utolsó három zongoraszonátájáról, negyvennégy évvel később megint nekiállt, és lemezt készített Beethoven utolsó három zongoraszonátájáról. Nem megnyerhető vállalkozás, az embernek elfáradnak az idegei, az izmai, az ízületei, nem fog olyan szépen szólni a hangszer, mint amikor még vidám, harminchat
éves világsztár, de vannak egyéb szempontok is. Például az, hogy ezt a három utolsó szonátát Pollini többé-kevésbé folyamatosan a műsorán tartotta, együtt élte le velük az életét, változott róla a mondanivalója...
Králl Csaba: Kezek, kezek és megint csak kezek
(Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság – Nemzeti Táncszínház)
Pataky Klári a cselekményes balettektől és a radikalizmustól egyaránt messze távol, következetesen és hangyaszorgalommal építi a saját világát. Hagyományosan táncban, mozdulatokban gondolkodik, nem hagyományosan azonban szakít a mozgás áramlásának és folytonosságának ábrázolásával. Sűrűn egymásra rakódó, megtört, szaggatott mozdulatsorokból szövevényesen kialakított előadásai végig az absztrakció és az érzéki kifejezés határán billegnek...
(Beethoven: The Last Three Sonatas – Deutsche Grammophon, 2020)
Az elv pedig az, hogy Maurizio Pollini, miután 1976-ban lemezt készített Beethoven utolsó három zongoraszonátájáról, negyvennégy évvel később megint nekiállt, és lemezt készített Beethoven utolsó három zongoraszonátájáról. Nem megnyerhető vállalkozás, az embernek elfáradnak az idegei, az izmai, az ízületei, nem fog olyan szépen szólni a hangszer, mint amikor még vidám, harminchat
éves világsztár, de vannak egyéb szempontok is. Például az, hogy ezt a három utolsó szonátát Pollini többé-kevésbé folyamatosan a műsorán tartotta, együtt élte le velük az életét, változott róla a mondanivalója...
Králl Csaba: Kezek, kezek és megint csak kezek
(Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság – Nemzeti Táncszínház)
Pataky Klári a cselekményes balettektől és a radikalizmustól egyaránt messze távol, következetesen és hangyaszorgalommal építi a saját világát. Hagyományosan táncban, mozdulatokban gondolkodik, nem hagyományosan azonban szakít a mozgás áramlásának és folytonosságának ábrázolásával. Sűrűn egymásra rakódó, megtört, szaggatott mozdulatsorokból szövevényesen kialakított előadásai végig az absztrakció és az érzéki kifejezés határán billegnek...
Siba Antal: Béla szomszéd
(Eperjes Károly, Schuster Lóránt, és Temesi Ferenc beszélgetése a kommunizmus áldozatainak napján, M5)
A műsor kétharmadánál aztán Eperjes levezetett egy gondolatot, amiben annyi izmus szerepelt, és az izmusok között olyan viszonyrendszert állapított meg, ami visszaidézhetetlen. Egoizmus, relativizmus, kommunizmus követhetetlen összefüggésekben, az őrület határáig terjedő szenvedéllyel, mondván, itt minden kommunista a visszarendeződésre játszik. A Csapd le csacsi! munkásőröket reaktiváló Bán szomszédja. Hangsúlyozom, a beszélgetés tárgya: hogyan lehet a kommunizmus rémségére döbbenteni fiatalokat, hogyan lehet közel hozni ahhoz, ami elutasítandó...
Károlyi Csaba: Alul lenni sehol nem jó
Csabai László: A vidék lelke. Hármas történetek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 339 oldal, 3999 Ft
Csabai László remek novellista. Az utóbbi időben két igazán kiváló novellaírót fedeztem föl magamnak azok közt, akik már sok kötetet kiadtak, Berta Ádám a másik. Csabai novellái komoly történelmi, szociológiai, helytörténeti anyagot mozgatnak. Nagyon ismeri a szerző a XX. század „vidéki” magyar történelmét, a beregi-nyírségi falusi világot, a kisvárosi atmoszférát és mindezen helyszínek sokféle szereplőjét, a kondásoktól a téeszelnökökig (ezek néha ugyanazok), a kisnyilasoktól a kiskommunistákig (néha ezek is ugyanazok), a kurváktól az újvállalkozó gengszterekig (ezek nem biztos, hogy ugyanazok). Realista alapozottságú, de esetenként játékosan fantasztikus történeteket kapunk, a hiteles mesékben remek párbeszédeket, és a tragikum néha gyorsan föloldódik a humorban...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szilágyi-Gál Mihály: Ex libris
Kornis Ottó: Füst
Benkő Levente–Papp Annamária–Vig Emese: Erdélyi srácok
Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia
Slavoj Žižek: A kommunista kiáltvány megkésett aktualitása...
Angyalosi Gergely: A jövő romjai
Mertz Nándor: Áradat. Typotex Könyvkiadó, Budapest, 2019, 95 oldal, 5000 Ft
A mai olvasónak természetesen azt kell mérlegelnie, hogy a megható tiszteletadáson és megemlékezésen kívül mutat-e ez a kötet olyan poétikai minőséget (vagy a tragikus körülményekből adódóan inkább lehetőségeket), amelyek önmagukban is indokolják a publikálást. 1973-ban az Új emberben „D.” (gondolom, Doromby Károly, a Vigilia legendás szerkesztője) búcsúzott tőle. Úgy emlékezett, hogy a húsz éves költő egy zavaros tanulmányt és jó verseket hozott a szerkesztőségbe, amelyek közül néhány megjelent a lapban 1962 és 1963 között. Ő tehát látott fantáziát ebben az útkereső, tapogatózó költészetben, amely a mai szemmel nézve borostyán gyanánt zárja magába a hatvanas évek lírai sajátosságait, témáit, atmoszféráját. De azért a versekkel is „volt baj”, írta (a korra nem kevésbé jellemző módon) „D.”, nevezetesen, hogy „rendkívül komorak, pesszimista hangütésűek voltak”. Valóban döbbenetes a kötet elejére helyezett három sor, ha arra gondolunk, hogy a halálos balesetet az elromlott vasúti szemafor okozta. „Ravatal csendje fejem felett / Kókadt szemafor fejem alatt / szeretkezem a jövő romjain.”...
Szép Eszter: Rajz a túlélésért
Petr Sís: A fal, avagy hogyan nőttem fel a vasfüggöny mögött. Fordította Peťovská Flóra. Csirimojó Kiadó, 2019, 56 oldal, 3990 Ft
A fal minden oldalán másfajta veszély jelenik meg, a könyv pedig a komor téma ellenére is humoros, hiszen a rajzokból mindent leküzdő lelemény árad. A memoár egyik legszórakoztatóbb része, amikor a narrátor és a rajzolt világért felelős grafiátor arról fantáziálnak, miként lehetne a falakat kijátszani: Sís avatárja vonat tetején lapulva átsuhanhatna a szögesdrótok között. Magát kacsának álcázva átúszhatna a határfolyón. Egy da Vinci-ihlette repülő bicikli lendületével átsikolhatna a fal fölött. Mikulásként, puttonnyal a hátán síelve és ejtőernyőzve ugrathatna át a lőállásokkal megerősített határ felett...
Visy Beatrix: Mennyezet és padló
Erdődy Edit: A lélek színpadán. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 266 oldal, 3200 Ft
Éles eszű, szeretetre méltó személyének, szakmai nagyságának – bár ő nyilván tiltakozna most – elismeréseként Angyalosi Gergely, egykori munkatársa, vállalkozott rá, hogy Erdődy Edit hagyatékából egy jelentős válogatást adjon közre. Jelentős terjedelemben és időben, hiszen több mint 30 év távlatát – 1974 és 2006 – fogja át a majdnem harminc írás, amelyek közt tanulmányok, kritikák, de hosszabb terjedelmű pályaképek, pályaszakasz-képek is találhatók, köztük a Szabó Magda költői, írói indulásáról szóló doktori értekezés néhány fejezete is. Jelentős azért is, mert Angyalosi válogatása és koncepciója – a szerző lányának, Szabics Ágnesnek a közreműködésével –, nemcsak a tudományosság tekintetével és szakmai igényével választotta meg a szövegeket, hanem mindeközben mindvégig szem előtt tartotta Erdődy személyiségét, ízlését, kedvelt témáit, területeit, feltételezett elképzeléseit egy ilyen gyűjteménnyel kapcsolatban...
Szilágyi Zsófia: Krimi a bácskai porban
Ketten egy új könyvről – Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 331 oldal, 3500 Ft
Hász Róbertnek az első Fábián Marcell-krimi volt a hetedik regénye: sokan mégis elsőkönyvesnek vélték a megjelenéskor, és ez jól mutatja az úgynevezett magasirodalom és a detektívregények „terjedési sebessége” közti különbséget. Bár tájékozatlanságra utalhat, hogy az olvasók egy része nem tud Hász korábbi műveiről, például azokról a történelmi regényeiről, amelyek megírásának tapasztalata nyilvánvalóan ott van a detektívregényei mögött is, mégis a könyvek dicséreteként is felfogható, hogy nem érződik rajtuk, valaki „leereszkedve”, máshonnan érkezve, a műfajt lekezelve írta meg ezeket a könyveket. És az első regény úgy érte meg a második kiadást, hogy nem volt a krimiknél annyira megszokott marketingeszközökkel, vérrel beborított borítóval, hangzatos szlogenekkel, bombasztikus címmel, óriásplakátokkal megtámogatva. El tudtam volna képzelni ugyan nagyobb hírverést is, annak viszont örülök, hogy ezekre a detektívregényekre nem került rá a „miért nincsen magyar krimi”, „ha van is magyar krimi, az miért történelmi” kérdések körül folytatott, egyre értelmetlenebb viták terhe. Kondor Vilmos, Baráth Katalin, Molnár T. Eszter, Mészöly Ágnes, Cserháti Éva (és a sort még folytatni lehet, ha nem is nagyon hosszan) már megmutatták, a magyar krimi létezik. Persze, jobb és rosszabb művekkel, de ez melyik műfajban van másképp?
Kálmán C. György: Másodszorra is
Ketten egy új könyvről – Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 331 oldal, 3500 Ft
Ha az író kénytelen óvatoskodni, újra bemutatni azokat a szereplőket, akiket az előző regényből már jól ismer az, aki azt olvasta (de teljesen ismeretlenek az új olvasó számára), s ugyanezt végig kell játszania a helyszínnel, újra meg kell teremtenie a hangnemet, bevezetni az elbeszélés módjába – vajon ugyanígy kellene-e eljárnia a kritikusnak, amikor csak a folytatásról szeretne szólni?
Szerencsére azért könnyű a dolgunk. Hász új regénye nagyon ügyesen, csöppet sem zavaróan oldja meg a folytatás fent jelzett gondjait, talán még némi reklámot is csinál a korábbi kötetnek. Azoknak a szereplőknek, akik már a korábbi műben is benne voltak, csak gazdagodnak, összetettebbé válnak a jellemvonásaik, de nem kell semmit ismételni, a kisvárosban hamar kiismeri magát az is, aki először csöppen bele, és nem unja az sem, akit az elbeszélő másodszor kalauzol végig. Az új bűnügy(ek) csöppet sem hasonlítanak az előző(ek)re.
(Eperjes Károly, Schuster Lóránt, és Temesi Ferenc beszélgetése a kommunizmus áldozatainak napján, M5)
A műsor kétharmadánál aztán Eperjes levezetett egy gondolatot, amiben annyi izmus szerepelt, és az izmusok között olyan viszonyrendszert állapított meg, ami visszaidézhetetlen. Egoizmus, relativizmus, kommunizmus követhetetlen összefüggésekben, az őrület határáig terjedő szenvedéllyel, mondván, itt minden kommunista a visszarendeződésre játszik. A Csapd le csacsi! munkásőröket reaktiváló Bán szomszédja. Hangsúlyozom, a beszélgetés tárgya: hogyan lehet a kommunizmus rémségére döbbenteni fiatalokat, hogyan lehet közel hozni ahhoz, ami elutasítandó...
Károlyi Csaba: Alul lenni sehol nem jó
Csabai László: A vidék lelke. Hármas történetek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 339 oldal, 3999 Ft
Csabai László remek novellista. Az utóbbi időben két igazán kiváló novellaírót fedeztem föl magamnak azok közt, akik már sok kötetet kiadtak, Berta Ádám a másik. Csabai novellái komoly történelmi, szociológiai, helytörténeti anyagot mozgatnak. Nagyon ismeri a szerző a XX. század „vidéki” magyar történelmét, a beregi-nyírségi falusi világot, a kisvárosi atmoszférát és mindezen helyszínek sokféle szereplőjét, a kondásoktól a téeszelnökökig (ezek néha ugyanazok), a kisnyilasoktól a kiskommunistákig (néha ezek is ugyanazok), a kurváktól az újvállalkozó gengszterekig (ezek nem biztos, hogy ugyanazok). Realista alapozottságú, de esetenként játékosan fantasztikus történeteket kapunk, a hiteles mesékben remek párbeszédeket, és a tragikum néha gyorsan föloldódik a humorban...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szilágyi-Gál Mihály: Ex libris
Kornis Ottó: Füst
Benkő Levente–Papp Annamária–Vig Emese: Erdélyi srácok
Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia
Slavoj Žižek: A kommunista kiáltvány megkésett aktualitása...
Angyalosi Gergely: A jövő romjai
Mertz Nándor: Áradat. Typotex Könyvkiadó, Budapest, 2019, 95 oldal, 5000 Ft
A mai olvasónak természetesen azt kell mérlegelnie, hogy a megható tiszteletadáson és megemlékezésen kívül mutat-e ez a kötet olyan poétikai minőséget (vagy a tragikus körülményekből adódóan inkább lehetőségeket), amelyek önmagukban is indokolják a publikálást. 1973-ban az Új emberben „D.” (gondolom, Doromby Károly, a Vigilia legendás szerkesztője) búcsúzott tőle. Úgy emlékezett, hogy a húsz éves költő egy zavaros tanulmányt és jó verseket hozott a szerkesztőségbe, amelyek közül néhány megjelent a lapban 1962 és 1963 között. Ő tehát látott fantáziát ebben az útkereső, tapogatózó költészetben, amely a mai szemmel nézve borostyán gyanánt zárja magába a hatvanas évek lírai sajátosságait, témáit, atmoszféráját. De azért a versekkel is „volt baj”, írta (a korra nem kevésbé jellemző módon) „D.”, nevezetesen, hogy „rendkívül komorak, pesszimista hangütésűek voltak”. Valóban döbbenetes a kötet elejére helyezett három sor, ha arra gondolunk, hogy a halálos balesetet az elromlott vasúti szemafor okozta. „Ravatal csendje fejem felett / Kókadt szemafor fejem alatt / szeretkezem a jövő romjain.”...
Szép Eszter: Rajz a túlélésért
Petr Sís: A fal, avagy hogyan nőttem fel a vasfüggöny mögött. Fordította Peťovská Flóra. Csirimojó Kiadó, 2019, 56 oldal, 3990 Ft
A fal minden oldalán másfajta veszély jelenik meg, a könyv pedig a komor téma ellenére is humoros, hiszen a rajzokból mindent leküzdő lelemény árad. A memoár egyik legszórakoztatóbb része, amikor a narrátor és a rajzolt világért felelős grafiátor arról fantáziálnak, miként lehetne a falakat kijátszani: Sís avatárja vonat tetején lapulva átsuhanhatna a szögesdrótok között. Magát kacsának álcázva átúszhatna a határfolyón. Egy da Vinci-ihlette repülő bicikli lendületével átsikolhatna a fal fölött. Mikulásként, puttonnyal a hátán síelve és ejtőernyőzve ugrathatna át a lőállásokkal megerősített határ felett...
Visy Beatrix: Mennyezet és padló
Erdődy Edit: A lélek színpadán. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 266 oldal, 3200 Ft
Éles eszű, szeretetre méltó személyének, szakmai nagyságának – bár ő nyilván tiltakozna most – elismeréseként Angyalosi Gergely, egykori munkatársa, vállalkozott rá, hogy Erdődy Edit hagyatékából egy jelentős válogatást adjon közre. Jelentős terjedelemben és időben, hiszen több mint 30 év távlatát – 1974 és 2006 – fogja át a majdnem harminc írás, amelyek közt tanulmányok, kritikák, de hosszabb terjedelmű pályaképek, pályaszakasz-képek is találhatók, köztük a Szabó Magda költői, írói indulásáról szóló doktori értekezés néhány fejezete is. Jelentős azért is, mert Angyalosi válogatása és koncepciója – a szerző lányának, Szabics Ágnesnek a közreműködésével –, nemcsak a tudományosság tekintetével és szakmai igényével választotta meg a szövegeket, hanem mindeközben mindvégig szem előtt tartotta Erdődy személyiségét, ízlését, kedvelt témáit, területeit, feltételezett elképzeléseit egy ilyen gyűjteménnyel kapcsolatban...
Szilágyi Zsófia: Krimi a bácskai porban
Ketten egy új könyvről – Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 331 oldal, 3500 Ft
Hász Róbertnek az első Fábián Marcell-krimi volt a hetedik regénye: sokan mégis elsőkönyvesnek vélték a megjelenéskor, és ez jól mutatja az úgynevezett magasirodalom és a detektívregények „terjedési sebessége” közti különbséget. Bár tájékozatlanságra utalhat, hogy az olvasók egy része nem tud Hász korábbi műveiről, például azokról a történelmi regényeiről, amelyek megírásának tapasztalata nyilvánvalóan ott van a detektívregényei mögött is, mégis a könyvek dicséreteként is felfogható, hogy nem érződik rajtuk, valaki „leereszkedve”, máshonnan érkezve, a műfajt lekezelve írta meg ezeket a könyveket. És az első regény úgy érte meg a második kiadást, hogy nem volt a krimiknél annyira megszokott marketingeszközökkel, vérrel beborított borítóval, hangzatos szlogenekkel, bombasztikus címmel, óriásplakátokkal megtámogatva. El tudtam volna képzelni ugyan nagyobb hírverést is, annak viszont örülök, hogy ezekre a detektívregényekre nem került rá a „miért nincsen magyar krimi”, „ha van is magyar krimi, az miért történelmi” kérdések körül folytatott, egyre értelmetlenebb viták terhe. Kondor Vilmos, Baráth Katalin, Molnár T. Eszter, Mészöly Ágnes, Cserháti Éva (és a sort még folytatni lehet, ha nem is nagyon hosszan) már megmutatták, a magyar krimi létezik. Persze, jobb és rosszabb művekkel, de ez melyik műfajban van másképp?
Kálmán C. György: Másodszorra is
Ketten egy új könyvről – Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 331 oldal, 3500 Ft
Ha az író kénytelen óvatoskodni, újra bemutatni azokat a szereplőket, akiket az előző regényből már jól ismer az, aki azt olvasta (de teljesen ismeretlenek az új olvasó számára), s ugyanezt végig kell játszania a helyszínnel, újra meg kell teremtenie a hangnemet, bevezetni az elbeszélés módjába – vajon ugyanígy kellene-e eljárnia a kritikusnak, amikor csak a folytatásról szeretne szólni?
Szerencsére azért könnyű a dolgunk. Hász új regénye nagyon ügyesen, csöppet sem zavaróan oldja meg a folytatás fent jelzett gondjait, talán még némi reklámot is csinál a korábbi kötetnek. Azoknak a szereplőknek, akik már a korábbi műben is benne voltak, csak gazdagodnak, összetettebbé válnak a jellemvonásaik, de nem kell semmit ismételni, a kisvárosban hamar kiismeri magát az is, aki először csöppen bele, és nem unja az sem, akit az elbeszélő másodszor kalauzol végig. Az új bűnügy(ek) csöppet sem hasonlítanak az előző(ek)re.
I R O D A L O M
Tőzsér Árpád: A végső mérlegen
Tőzsér Árpád: Ad altare Dei
Kállay Eszter: mitartjaössze
Beck Zoltán: a nemzedék nélküli ember
interjú, lejegyzés, 2, helyszín, dátum
az, hogy itt van, vagy hogy ide tartozik, azért az különbség. ha én, vegyük ezt, mert látom, nem fogja azért pontosan, szóval én mindennap bemennék a maga munkahelyére, ott ülök mindennap az egyetem folyosóján, meg lemegyek a büfébe, meg kiülök a kertbe egy padra, meg tüzet kérek egy egyetemista gyerektől, attól még nem leszek egyetemista, igaz? tudós se leszek, igaz? nem fogok oda tartozni, csak ott vagyok. na, így van maga most. ért engem? nem tartozik ide. és az én történetem nem tartozik magához. és azért, mert magának mondom, nem tartozik hozzám sem. semmi kockázatom nincsen, ha mondok magának valamit. ne ingassa a fejét, tegyünk próbát, figyeljen: a fittipaldi meg a niki lauda volt a két haverom, száguldottunk a hatoson teherautókkal, fasza kis időszak volt, csempésztük a nyolcszornégyet.
na, mi történik? maga most ezt felvette, aztán leírja odahaza, magában persze azt gondolja, hogy a fickó képzeleg, de itt nem mondja nekem, hanem kussol. aki maga mellett ül, nem tudom a nevét, de ha neki mesélném, azt mondaná, hogy a faszt, képzelegsz, jogsid sincs, kocsid sincs, sose volt annyi pénzed, hogy legyen, meg milyen nyelven beszéltetek volna egyébként is. ezt mondaná, helyből ezt. és elfordulna. szóval, neki jól kéne hazudnom, vagy igazat mondani. de magának azt mondok, amit akarok, maga is leszarja, én is leszarom...
Darvasi László: La Strada
Tíz perc lehetett a filmből, amikor áramszünet lett. Akkoriban még Rex-Balatinu tipusú géppel vetítettek. Amikor a moziteremben lekapcsolták a világítást, akárha vezényszóra történne, elszabadult a pokol. Üvöltöttek. Mindenki üvöltött, még én is, kislányhangon, sivítottam, mintha disznót ölnének. A szabadság ez volt, általában sötétben tört ki, de néhány másodpercperc után már a sorok közé világítottak a milicisták. Mindig volt belőlük vagy kettő. Kiemeltek két-három tagot, találomra. Valami tompán puffogott, gumibot. Elült a nyöszörgés, elfogytak a halk sikolyok. Aztán folytatták a vetítést, tessék. Többnyire orosz filmek futottak, az Arbaton lakó színész szenved a sztyeppén, mint Attila hun nagykán harcosa. Román aranyfiúk, olasz és francia playboyok kavarogtak Florian Bán mozijában. A tenger! Nem a Fekete, hanem a Côte d’Azur! Amikor a La strada vetítésén áramszünet lett, éppen nem voltak milicisták, és a mozigépész, Florian Bán kilépett vászon elé...
Lévai Júlia Míra: Páternoszter
Épp, hogy beér az irodába, már hívja is Magdi, a számvitelről. Menjenek le a büfébe, mindenképp szeretne valami fontosat elmesélni, várja a másodikon.
– Azt terjeszti a Klára, hogy tegnap látott téged az Otthon Áruházban – így kezdődik a fontos mese.
Közben kérnek két kávét és egy-egy pohár vizet.
– Klára? Ki az?
– Jaj, ne már! A nagyfőnök titkárnője. Mindig röhögünk rajta az étteremben, vastag fekete ceruzával rajzolja körbe a szemét és az egekig van tupírozva a feje. Így már megvan? Te szoktad mondani, hogy olyan, mintha Munch a nagyobb siker kedvért égnek álló hajat is festett volna a Sikolyra.
– Ja, most már tudom.
– Na most ő reggel óta meséli, hogy mi volt tegnap az áruházban.
– Miért, mi volt?
Gáspár Menyhért: Paródiák
Körkérdés – Magyar írókat kérdeztünk Greta Thunbergről
Fehér Renátó:
A politikai cselekvésnek ez a módja ismerős lehet nekünk, k.-eu.-iaknak, ha máshonnan nem: nagymarosi vízlépcső, az első magyar (de talán en bloc az első k.-eu.-i – s a k.-eu. milyen közel van a k.u.k.-hoz!) környezetvédelmi ügy, vagyis olyan dolog, ami ügyként működött, működik. Ha ugyan emlékszünk rá. Elhagyott városok, eleve az enyészetnek épített környezet. A ti dumátok a mi felelősségünk (is).
Tompa Andrea:
Összetett, nehezen elbeszélhető dolognak látszik ez. A klíma mint történelem, amiben benne vagyunk, igen. Ha túl közel megyek hozzá, nem látom, de ha túl messzire megyek, akkor se. Honnan nézzem? Mintha mindig újra és újra ki kellene találjunk mindent. Az északi kislánynak északi lelke van, nekünk meg, vagy nekem, inkább déli, vagy inkább vegyes, ilyen is, olyan is, de úgy hiszem, legalább egy közös van bennünk. Erről az egyről szól a következő regényem.
Kukorelly Endre:
A múltkor láttam Grétát a Szondy utcában. Elment mellettem. Vagy én mellette. A trolin. Gréta valakinek a gyerekkori szerelme. Vagy srác. Kori szerelme. Rájöttem, hogy semmi sem tart örökké, sajnos. A lámpa zöldre váltott, nekem pedig eszembe jutott G., egy másik G., a gimiből, egyszerre lett melegem és rázott a hideg. A kurv. A élet. A járdán. Hatodik kerület, Klíma utca.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.