Szerző: VERESS TAMÁS
2020.01.30.
Január harmadik hete van. Csípős, hideg reggellel indult a nap. Ez az időjárás nem kedvez a szegregátumok világának, vagy a szociális téren dolgozóknak. Nagyon nehéz most a helyzet. Magunk mögött hagytuk a karácsonyt. Azt az időszakot, amikor a „fogyasztói világ” ellenállhatatlan hívása mindenkihez elér és mindenkit megérint. Mert hogyan is mondhatná azt egy mélyszegénységben élő hatgyerekes szülő a gyermekeinek, hogy nektek nem jár a Jézuska, mert mi szegények vagyunk és ezt csendben, méltóságteljesen kell viseljük, megéljük?
Ilyenkor természetes, hogy mindenki vágyik a jobbra, a szebbre, úgy egyáltalán a karácsony hangulatára, amelyhez az ajándékok és az „ünnepi” menü is hozzátartozik. Nem mérlegelve azt, hogy az amúgy is szűkös családi kassza kimerülése után mi lesz majd januárban. És tényleg mostanra csak az ünnep utáni csend maradt. Amikor végigmegyünk a kis faluban, az utcák csendesek, a falu kihalt, a kémények pedig délelőtt alig füstölnek. A még meglévő tüzelőt mindenki a délutáni időszakra tartogatja, amikor a gyerekek hazaérnek az iskolából. A helyzetet tovább nehezíti, hogy ebben a hónapban egy „jól átgondolt” döntésnek köszönhetően nincs családi pótlék, azt karácsony előtt mindenki megkapta, akkor két havit, most semmit. Talán ebben a hónapban is szükség lett volna rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.