Szerző: VÁRADI JÚLIA
2020.02.28.
- Brandauer úr, nagy öröm, hogy itt Budapesten újra találkozhatok Önnel. Újságirói pályafutásom egyik nagy élménye volt, amikor a Hanussen film sikere után valamikor a nyolcvanas évek közepén egy hosszú és rendkívül érdekes beszélgetést folytattunk a filmről és arról a korról, amelyet a "trilógiában" Szabó István megjelenített, utána pedig meghívott a Burgtheaterbe, ahol életem egyik legkitűnőbb Hamlet előadásának címszerepét játszotta. Bizonyára emlékszik arra a Hamletre, amelyet Hans Holmann rendezett.
- Hogyne emlékeznék. Számomra is az egyik legemlékezetesebb és legérdekesebb módon megrendezett Hamlet volt. Holmann volt az életem első rendezője, amikor Bécsbe kerültem. Jól emlékszem, hogy amikor az első színpadra lépésemet megdicsérte, egy kis papírfecnire azt írtam neki, hogyha valaha sikerül odáig jutnom, hogy Hamletet játszhassak, akkor annak ő lesz a rendezője. Hát így is lett. És valóban mélyen elgondolkodtató rendezés volt, nem véletlen talán, hogy több mint 100 előadást ért meg, mindig telt házzal. A nyolcvanas évek közepétől 91-ig, 92-ig játszottuk a Burgtheaterben. Örülök, hogy magának is tetszett, és annak is örülök, hogy ezzel nem volt egyedül.
- Azt sem felejtem el, hogy a Landtmann Caféban hosszú időt szánt rám, illetve arra az interjúra, amelyet Szabó Hanussen című filmjéről készítettünk, és az volt a benyomásom, hogy az a történelmi periódus, amelyet a három nagy Szabó-film feldolgozott és amelyeknek főszereplője volt, különösen fontos volt az Ön számára. Volt valamilyen személyes kapcsolata a háború előtti időszakban történtekkel?
- Amikor Szabó Istvánnal a Mephistót forgattuk, még egyikünk sem gondolta, hogy ebből trilógia lesz. Ha tudtuk volna, talán kronológiai sorrendben készülnek a filmek, először a Redl ezredes, aztán a Hanussen, végül a Mephisto. Ez lett volna a történelmi időknek megfelelő sorrend. De hát ezt nem tudtuk. Szabó bizonyára eleve fontosnak tartotta, hogy alaposan tanulmányozza a fasizmus kialakulásának hátterét. Egyébként ki ne szeretne színészként egy-egy, illetve több ilyen jelentős történelmi szerepet eljátszani? Ugye a Hanussen, egy prófétát, egy olyan jövőbe látó embert testesít meg, aki előre látja, hogy mi fog következni. Engem azonban nem elsősorban ez érdekelt abban a figurában, és persze tudomásom szerint Istvánt sem, hanem sokkal inkább az, hogy valaki, aki persze a jövőt nem jósolhatja meg, olyan bennfentes információkkal rendelkezik, amelyek ezáltal különös sorsot biztosítanak neki. Hanussen ugye egyik első beavatottként, közeli kapcsolatban lévén a náci vezetők bandájával, hamarabb látta másoknál, hogy kik fogják felgyújtani a Reichstagot és még más hasonló bűntettről hamarabb értesült. És ami ugyancsak fontos jellemzője volt a főszereplőnek, hogy rendkívül erős hübrisz vezérelte, amely mindennél fontosabbá tette számára a sikert. Nem átallott a tűzzel is játszani a siker érdekében. Aki pedig a tűzzel játszik, az megégeti magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.