Szerző: SARKADI NAGY MÁRTON
2020.02.06.
A megemlékezések java nem követi a témával foglalkozó sajnálatosan kevés történész nagyjából egybehangzó értelmezését, mert akkor a német parancsnok gyáva, katonailag értelmetlen döntése következtében elhulló vagy húszezer ember – oroszlánrészük német katona, a magyar honvédek ugyanis leginkább elszökdöstek, elbújtak a kitörés elől – értelmetlen és tragikus halálát siratnák.
A jellemzően szélsőjobbos gyökerű megemlékezések ehelyett Európa védelméről, magukat a “becsület” eszméjéért önszántukból feláldozó magyarokról és az ő német barátaikról szólnak.
A Kitörés-emléktúra az úgynevezett becsületnap szélsőjobbos történelmi értelmezését propagáló rendezvények sorában mára kétségtelenül a legeslegelső. Miközben a kombinált újnyilas-neonáci csoportosulások tavalyi közös megemlékező rendezvényén mintegy hatszázan vonultak hadoszlopban, az egyszerű sporteseménynek beállított emléktúrán már kétezerötszázan vettek részt.
Eközben viszont a Kitörés-emléktúra éppen azokra a toposzokra épül, amiket a témakör eminens kutatója, a Budapest ostromáról könyvet is írt Ungváry Krisztián egy újságcikkében hullarablásnak, az áldozatok meggyalázásának nevezett. Ungváry szerint a “teljesítménytúra vezetői hazugságokat terjesztenek”, egy másik cikkében pedig az írta a Kitörés-túráról:
“oda jutottunk, hogy ma már nem csak neonáci szervezetek olvasata az, hogy [a konkrét történelmi események tekintetében] a ‘hősies helytállás’ minősített esetéről van szó”
A Kitörés-túra szervezői mégis sikeres csikicsukit látszanak játszani a magyar törvényekkel. Miközben a konkrét neonácik rendezvényén a szervezők maguk tiltják katonai egyenruha viselését és a tiltott önkényuralmi jelképek, így a horogkereszt vagy a nyilaskereszt használatát, a túrázókra ez már nem tűnik érvényesnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.