Szerző: KARANCSI ANITA
2020.02.08.
Igazgyöngyös időszámítás szerint idén február elsején leszek 19 éves. Ugyanis pontosan ennyi ideje vagyok ‘gyöngyös’. Pedagógiai asszisztensként kezdtem dolgozni, most iskolatitkár, adminisztrációs munkatárs vagyok, de hozzám tartozik – többek között – a tárgyi felajánlások (ruha, cipő, játék, élelmiszer, tisztítószer, bútorok, stb.) lejuttatásának, raktározásának, lepakolásának megszervezése, az adományokról szóló igazolások kiállítása. Ezt a munkát viszont nem egyedül végzem, egy nagyon jó csapat áll mellettem, akikre bármikor számíthatok.
Hiába lett egyre több és több a munka az évek alatt, nem adtam fel az asszisztensi karrierem. Ezzel nem vagyok egyedül, külön kérés minden munkatársnál, aki nem pedagógus, hogy legalább egy délutánt gyerekek közt tölthessen. Mert feltöltődést jelent minden egyes alkalommal.
Ahogy „nőtt” az Igazgyöngy, úgy egyre több lett a feladat is, mind az iskolánál, mind pedig az alapítványnál. A feladatok bővülésével, a munkánkban megjelenő újabb és újabb területekkel a kollégák száma is elkezdett nőni. Míg a kezdetekkor Nórival ketten voltunk főállású dolgozók, mára ez a szám elérte a harmincöt főt.
Az első tíz évben az alapítvány, mint iskolafenntartó működött. 2009-től kezdtünk el foglalkozni a szegregátumokban élő családok megsegítésével, támogatásával.
Ettől az évtől kezdtek el hozzánk érkezni a ruhaadományok, cipőadományok és egyéb felajánlások. Ekkor még csak egy nagyon kicsi raktárunk volt. 2011 novemberében sikerült vennünk egy ingatlant, ahol a raktározást meg tudjuk oldani, illetve itt van az önkéntes szállásunk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.