Szerző: GADÓ GÁBOR
2020.02.21.
Az olvasó valószínűleg már tudja, amit e sorok írásakor én még nem: mi lesz az a kilenc kérdés, melyekkel kapcsolatban a kormány kikéri a választók véleményét. Nem esik nehezemre lemondani a konkrét kérdések tanulmányozásáról, a szövegek aprólékos elemzése a valódi problémáról vonhatná el figyelmemet. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy népszavazás előkészületei zajlanak, a Fidesz–KDNP‑koalíciónak nem kell tartania attól, hogy rosszul föltett kérdéseiket az illetékes választási bizottság elutasítja. Megvallom, annak sem tulajdonítok különösebb jelentőséget, hogy a meghirdetett konzultációra érkező válaszok földolgozása során betartják‑e majd a tisztességes eljárás követelményét, lesz‑e olyan elfogulatlan tagokból álló testület, amely, ha kell, közjegyző előtt tanúsítja, hogy a kormány által közreadott adatok megfelelnek a valóságnak.
A konzultációt kísérő kormányzati kommunikáció ún. álkérdésein sem érdemes sokáig törni a fejünket. Azon például, hogy helyénvaló‑e, hogy az elítéltek jogai – mint arról Gulyás Gergely beszélt nemrég – az „áldozatok jogai elé” kerüljenek. Aki veszi a fáradságot, és elolvassa a büntetés‑végrehajtási törvény idevágó szakaszait (2013. évi CCXL. törvény 10/B.§ (3) bekezdés), az könnyen belátja, hogy a hatályos szabályozás nem ad lehetőséget efféle visszaélésre. Sőt, a fogvatartottak emberi jogainak védelme nem csökkenti, inkább növeli a bűncselekmények sértettjeit megillető kártérítés behajtásának esélyét. Mindazonáltal nincs kétségem afelől, hogy a kormány a konzultáció végére „komoly társadalmi felhatalmazást” szerezhet nézetei „nemzetközi és hazai képviseletéhez”. Elvégre a gyöngyöspatai romák kártérítési ügyében a kérdőívet kitöltő állampolgárok többsége bizonyára egyetért azzal, hogy – megint a kancelláriaminisztert idézve – „(...) a cigányság számára sem jelentene valós segítséget, ha évekkel később valaki egy 2003‑ban kialakult [sic!] szegregáció miatt kapna vagyoni kártérítést”. Hasonlóképpen támogatásra számíthat az az álláspont is, miszerint elfogadhatatlan, hogy „Magyarországnak évi 8 vagy akár 20–25 milliárd forintnyi fizetési kötelezettsége” származzon abból, hogy a fogvatartottak számára nem biztosítják az emberi jogok gyakorlásához (úgy is, mint ki‑ és belégzéshez) szükséges légköbmétereket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.