A SVÉD BRINGAMÁNIA BRUTÁLIS HÁTTERE

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2020.02.02.

Magyarországról nézve menőnek tűnnek a skandinávok, akik szép ruhában, sportosan, pirospozsgás arccal menő bringákon járják a tiszta, jó levegőjű nagyvárosaikat. Kicsit közelebbről nézve például Stockholmban azért jóval árnyaltabb a kép.

A svéd fővárosban élő Bandirepublic szerint ugyan rengeteg pozitívuma akad a bringázás támogatásának, de ha kicsit megpiszkáljuk a jelenséget, akkor azért árnyaltabb lesz a kép.

„Stockholmban is rengetegen bicikliznek minden nap a munkába. A jól kialakított kerékpárutakon reggel és délután csúcsforgalom van. A svéd kormány adóvisszatérítéssel támogatja az elektromos rásegítésű bringák vásárlását, virágzik a kétkerekű kultúra, tök jó, hogy már hipszter is lehetsz, ha a megfelelő esztétikával tekersz.

Ennek a fenntartható közlekedési módnak további előnye, hogy ha minden nap kétszer 25 percet cangázol, akkor már a sportolást is kihúzhatod a teendőid listájáról.

Közben látom, hogy Budapesten megy az ideológiai harc. A vesztes kormányoldal próbál mindenhol beleszállni a bringásokba (lásd a hírhedt interjút a főpolgármesterrel vagy a Critical Mass szervezőjével) és sajnos a magyar főváros teljesen gépkocsifüggő.

Számomra elképesztő, hogy a helyi lakosok kvázi ingyen parkolhatnak az utcákon, anno a Nagykörúton a lámpákat úgy állították át, hogy a zöldhullám az autóknak kedvezzen a 4-6-os helyett. A légszennyezés lassan Új-Delhiével vetekszik, tarthatatlan a helyzet.

Itt levonhatnám a következtetést, hogy bezzeg a svédek mennyivel okosabbak és menőbbek, de most inkább árnyalom a képet picit.

Stockholmban a városvezetés hosszú évek óta durván szorítja ki az autózást a városból. Van brutális dugódíj, ami folyamatosan emelkedik és egyre hosszabb periódusban kell fizetni (ezen már korábban kiakadtam).

A parkolási díjakat több, mint a másfélszeresére emelték, amióta itt lakunk (az elmúlt nyolc év…), szisztematikusan csökkentik a parkolóhelyek számát. A régi gépkocsikat kitiltják a belvárosból, minden fronton megy a harc.

Sokszor elgondolkodtam már, hogy egyáltalán kell-e nekünk autó? Én, aki szerintem függő vagyok. Egyrészt imádom az autókat, másrészt azt a szabadságot, amit ad, hogy bármikor bepattanok, és oda megyek, ahová csak akarok. Nekem ez az érzés sokat megér (és sokat is fizetek érte, de még nem adtam fel). (...)

ITT OLVASHATÓ