A NÉP ÉS AZ URALOM

168 ÓRA
Szerző: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
2020.02.20.

A demokrácia a nép uralmát jelenti (valahogy), de korántsem mindegy, hogy ez az uralom milyen úton valósul meg, ha még az is kérdés, hogy a demokrácia az egész nép vagy csak a többség uralmát jeleníti-e meg. Maga a nép is egy konstrukció, az alkotmány konstruálja, de nem fikció, hiszen létező entitás.

Népen azt értjük, amit az alkotmány ért rajta, vagyis a polgárok politikai közösségét. A nép ilyetén felfogása általában nem tartalmaz etnikai elemet, de néhány alkotmány népfogalma azért csak beleszűri az etnicitást a masszába. A magyar Alaptörvénynek erre külön szava van: a nemzet. (A nemzetbe csak magyar etnikumúak tartoznak, ez világosan kiderül a szóhasználatból, de ezzel máskor foglalkozunk. A nemzetnek még „hitvallása” is van, ami teljes blaszfémia, de ezt is majd máskor hozzuk elő.)

Mindenesetre az Alaptörvény alapján Magyarországon nem a nemzet uralkodik, hanem a nép. A szöveg kimondja a (B) cikk (4) bekezdésében, hogy a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. A korábbi alkotmány ezt úgy fogalmazta meg, hogy a nép a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

Világos, hogy az Alaptörvény egyértelmű hitet tesz (szavakban) a képviseleti demokrácia mellett, a közvetlen demokráciát kisegítő, kivételes, ritka jelenségnek tartva (nem is volt itt népszavazás az Alaptörvény regnálása alatt). Ezzel az előző alkotmány hagyományát követi, amely nem mondta ugyan ki a népszavazások kivételes jellegét, de az Alkotmánybíróság a szöveget akként értelmezte, mintha kimondta volna.

Mint szó volt róla, az AB hasonlóan vélekedett a hatalommegosztásról is, amelyet belelátott a szövegbe, holott az akkor még nem volt benne, de megvalósult; nem úgy, mint most, amikor benne van, de nem látszik rajta.

Ám éppen a hatalommegosztás világos kimondása teszi érthetetlenné a demokráciapasszust, mert hatalommegosztás esetén a nép nemcsak választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolhatja a hatalmát, hanem – amint a német alaptörvény deklarálja – választások, szavazások, valamint a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom útján is...

ITT OLVASHATÓ