Szerző: NAHALKA ISTVÁN
2020.02.20.
A NAT körül kibontakozott valami (vitának azért nem nevezném, igazi, az érvek csatáját jelentő vita csak elvétve fordult elő, a diskurzus szó használata meg aztán főleg indokolatlan) jól mutat néhány kommunikációs taktikát. Leírok zekből párat:
1. A hazugság
1a. Azt állítják a NAT-2020 hívei, hogy azért (is) jelentős, fontos és jó ez a NAT, mert a korábban kitaszított szerzők, művek, történelmi események végre bekerülhettek a tantervbe. --- Ezzel szemben mindenki tudhatja, hogy az 1995-ben, 2003-ban és 2007-ben kialakított kétpólusú tartalmi szabályozás keretei között az iskolák a helyi tanterveiket meglehetősen szabadon formálhatták, tehát semmilyen szabályozási akadálya nem volt annak, hogy a most állítólag a "börtönükből kiszabadított", az eddig állítólag elhallgattatott írókat, költőket, a műveiket tanítsák, vagy akármilyen történelmi eseményt szerepeltessenek.
1b. Azt állítják a NAT hívei, hogy az eddigi alaptantervek nem kívánták fejleszteni a nemzeti érzést, a hazaszeretetet. --- Itt a hívek kissé zavarosan érvelnek, mert hogy a 2012. évi NAT talán még az ő felfogásuk szerint is meg kellett volna, hogy feleljen nekik. De az állítás a többi NAT-ra nézve tömény hazugság, ehhez elég elolvasni a dokumentumokat, mindenki megtalálhatja bennük (az összes eddig születettben) a hazafiságra nevelés, méghozzá fontos helyen. Az egy másik kérdés, hogy a két oldal másképpen képzeli el ezt. A mostani NAT-tal egyetértők - ez jól kimutatható a dokumentumban - egy indoktrinációs pedagógia nevében, a feltétlen és kritikátlan azonosulást kierőszakoló módon kívánják fejleszteni a hazafiságot, míg az 1995-ös, a 2003-as és 2007-es dokumentumokból jól kiolvasható egy tudatos, a problémákat nem elkerülni szándékozó, kritikai mozzanatokat is tartalmazó azonosulásnak a hazafiságra való nevelés középpontjába állítása. Lehet vitatkozni, hogy melyik pedagógia lehet a társadalom számára jobb, de az, hogy a "másik oldal" nem kíván hazafiságra nevelni, nettó hazugság.
1c. Rögtön kapcsolódik ehhez, hogy a NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges megnyilvánulások a kritikusok körében is. De talán mérvadónak lehet tekinteni a ma már igen nagy számú szervezet (akadémiai szféra, iskolák, civil szervezetek) konkrét szövegekben megjelenő tiltakozását. Ezekben lehet nagyítóval, mikroszkóppal, elektronmikroszkóppal keresni a hazafiatlanságra utaló megfogalmazásokat, egy darab sincs. A másik oldallal szembeni hazafiatlanság vád is tömény hazugság. Csak megjegyzem, hogy a NAT-ot kritizálóknak is van egy közös "hazafiatlanság fogalmuk". Ez az, hogy hazafiatlan az, aki kárt okoz a nemzetnek. És határozott az álláspontjuk, hogy ez a NAT merénylet a nemzet, és persze a gyerekek, a fiatalok, a pedagógusok, az egész ország ellen...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.