A HÁBORÚS NARRATÍVÁRÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: másikszempont
2020.02.02.

Paradox helyzet, hogy a nem keresztény, nem hetero néhai ner-tanácsadó szellemi örökségét továbbvivő, az ötös számú szellemi vágóhíd vezette világértelmezést, narratívát mennyire nem nem zavarja az ötletgazda vallása és szexuális beállítottsága. A hívek folyamatos harci készültségben, illetve az ellen félelemben tartása – világosan kettéosztva a két közeget – felülírja ezt a szeplőt az ötletfogantatáson. Egy másik paradoxon, hogy ez viszont – a szintén nem keresztény – Eduard Bernsteintől ismert „a mozgalom a minden, a végcél semmi” megközelítésre hajaz.

A háborús narratíva célja az ellenfél/ellenség/az„ők” civilizációjának, identitásának és akaratának aláásása félretájékoztatással, zavaró, bonyolult információkkal, valamint politikai és társadalmi töréspontok létrehozásával.

Egyáltalán nem magyar, hanem globális jelenségről van szó, sőt! Megtalálható pl. az USA-ban, Oroszországban, Törökországban, Lengyelországban is. Ráadásul úgy tűnik, hogy nem egy átmeneti jelenségről van szó, hanem a szép új, posztfaktuális, alternatív és virtuális tényekkel teli világ része. De maradjunk itthon!

Van a narratívának egy olyan tényezője, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk, ez pedig az információ gyorsuló mennyisége és sebessége. Az egyes társadalmak, közösségek, intézmények és maguk az emberek is többek között információfeldolgozási egységek. Az információ bonyolultsága miatt viszont minden szinten megvan a hajlam és hajlandóság az egyre egyszerűbb narratívákba, értelmezésekbe való visszavonulásra.

A folyamatos információtömeg okozta értelmezési stressz előbb-utóbb megzavarja és eléri az egyéni befogadóképesség határát. Azok, akik identitásukat elsősorban az állam révén határozzák meg, hajlamosak egy mitikus aranykori nacionalizmushoz visszavonulni, míg azok, akiknek a kulturális és vallási kötelékek a fontosak, a fundamentalizmushoz.

Márpedig narratívára – valamilyen értelmezésére a világ dolgainak – mindenkinek szüksége van. Ezen keresztül jutunk el saját identitásukhoz.

A háborús narratíva egyik jellemzője, hogy támadja az érzést, hogy lehetek egy vagy több csoport, közösség tagja anélkül, hogy azzal valaki másnak gondja legyen. Ehelyett arra késztet, hogy a régi csoportos kötelékek ne maradhassanak rugalmasan és egymást átfedően dinamikusan hektikusan, hanem merevedjenek be egy nagyon élesen különválasztott és nem átjárható „mi” és „ők” kettős halmaz valamelyikébe...

ITT OLVASHATÓ