Szerző: PÁVEL MELINDA
2020.02.24.
Nagy a sírás-rívás Gyöngyöspatán – így képzeli el az ország más részén lakó egyszeri ember az ottani helyzetet, ugyanis naponta hallja a híreket arról, mennyire lehetetlen helyzetbe kerülne a település, ha kifizetné azt a pénzt, amit a bíróság a szegregáció következtében elszenvedett életre szóló hátrányok miatt ítélt meg néhány tucat egykori roma diáknak.
A körülményekről már jócskán kaptunk információkat, megtudhattuk sok más mellett, hogy a perben tárgyalt szegregációs gyakorlat az elmúltnyolcévben alakult ki, és azt 2010 után már felszámolták, hogy a felperes gyerekek közül sokan nem is jártak rendesen iskolába. Mindezekből – a megszólalások szerint – levonható az a következtetés, hogy itt mindössze egy ügyes próbálkozás történt abból a célból, hogy így jussanak pénzhez munka nélkül egyesek.
Most, miután az ítélet jogerőre emelkedett, az önkormányzat és a kormány egyezkedni próbál a kedvezményezettekkel, szebbnél szebb ajánlatokat tesz nekik, mi mindent vehetnének igénybe a nekik járó kártérítés helyett. A hírek szerint néhányan hajlanak a megegyezésre, állítólag beérnék képzésekkel vagy pszichológusi segítséggel, ám a többség kitart.
Szemfüles riporterek már azt is kiderítették, hogy nem egy érintettnek már nincs is más választása, mert a megítélt kártérítés reményében uzsorakölcsönöket vettek fel és azt vissza kell fizetniük. Ugyanakkor újra meg újra előkerül, hogy Gyöngyöspata nem akar, de nem is tud fizetni, mert erre nem telik a településnek, ekkora veszteség működésképtelenné tenné a várost. Ez az érvek érve ebben az esetben, hát azt nem akarhatja senki, se a romák, se jogvédők, hogy megszűnjön például a szemétszállítás Gyöngyöspatán, vagy ne kapjanak enni a szociálisan rászorultak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.