Szerző: Amerikai Népszava
2020.02.28.
Kövér László a Katolikus Rádióban adta elő legújabban a napi diagnózisához szükséges elméleteit. Ezek mindegyike külön-külön is hatalmas botrány lett volna a kilencvenes években Magyarországon, amíg volt Magyarországon sajtó, közélet, parlament, minimális polgárosodás, és emberi felelősségérzet. Azóta mindezek megszűntek, csak Kövér László maradt, s ember sincs, aki az eszmefuttatásai szörnyűségeit elemezze, Kövér diagnózisát kiállítsa. A Magyar Országgyűlés elnökének tisztje egykor tekintélyes, felelősségteljes megbízatás volt, birtokosa közjogi méltóság.
Mindent elmond az országról, hogy ezt a tisztséget egy olyan ember tölti be, aki őszinte meggyőződéssel állítja, hogy “egymással kompromisszumra nem hozható oldal világméretű összecsapása” zajlik. A liberális jogállam, a demokrácia lényege éppen az, hogy ne legyenek “egymással kompromisszumra nem hozható oldalak”, mert van egy közös nevező, a jogállamiság, a törvények uralma, az alkotmányosság iránti tisztelet. Mindazok a politikai erők, amelyek a demokratikus normák, a jogállamiság határain belül vannak, e közös nevező talajn állnak, és az a parlament, aminek ez az eszement idióta kommunista fasiszta az elnöke, éppen annak a helyszíne, ahol ezek a kompromisszumok megszületnek.
Ahol “egymással kompromisszumra nem hozható oldalak” vannak, ott megszűnik a párbeszéd, marad a kevésbé vagy nyílt erőszak, az elnyomás, esetleg a háború, a véres küzdelem. Ennek kivédésére jött létre az emberi egyéni jogokra, a hatalmi ágak szétválasztására épülő liberális jogállam. Az illiberalizmus programja ennek a felszámolása, a kompromisszumok lehetőségének megszüntetése, ahol csak a nyers erőszak marad. Addig nem folyik vér, amíg a másik oldal ezt eltűri, asszisztál, behódol, kollaborál, elfogadja a megaláztatást és a jogfosztást. Ez felel meg Orbán Viktor természetének, aki mindig erővel intézte az ügyeit, kompromisszumokra csak ravaszságból volt hajlandó, az is csak időleges és látszólagos volt, ha erősebb ellenféllel került szembe.
Az “egymással kompromisszumra nem hozható oldalak” nem mások, mint a demokratikus jogállam és a törvénytaposó önkényuralmi fasizmus. Ez utóbbit képviselő a bajszor szörnyeteg, aki vadkommunistából lett vadfasiszta ideológus, amely nem is áll olyan messze egymástól, ahogy azt József Attila is elmesélte a fasiszta kommunizmusról. A kommunista fasizmus sem sokkal jobb, még ha vallásos mázzal és hazug álkeresztény lózungokkal is van leöntve. Kövér a jogállamot úgy határozza meg, mint ami “a korlátlan szabadságra épül”, a fasiszta rendszert pedig olyan “demokráciának” nevezi, mely “a rend és a szabadság egyensúlyára épül”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.