Szerző: PSz
2020.01.22.
Tartalom
Szakmai autonómia..................................................2
Oktatási kiadások növelése .................................... 3
Bérek ...................................................................... 4
Munkaterhelés......................................................... 5
Életpályamodell....................................................... 6
Az oktatás tartalmi szabályozása............................ 7
Iskolaszerkezet ....................................................... 9
Az esélyegyenlőtlenségek csökkentése................ 10
Gyógypedagógia ................................................... 11
Óvoda.................................................................... 14
Szakképzés........................................................... 14
Társadalmi párbeszéd........................................... 17
Szakmai autonómia
Az eredményes oktatás három pillére a célok pontos kijelölése, a feltételek megteremtése és a pedagógus módszertani szabadsága. Magyarországon jelenleg egyik feltétel sem teljesül. Iskoláinkban csak akkor folyhat magas színvonalú nevelés és oktatás, ha az intézmények és a pedagógusok kellő autonómiával rendelkeznek. Ez az önállóság jelenti:
− a nevelés, az oktatás céljainak részletes, iskolára, tanulócsoportokra és egyes tanulókra történő önálló megfogalmazását,
− a szakmailag indokolt, megfelelő módszereknek teljes mértékű önálló kiválasztását,
− a tananyag autonóm meghatározását akár a tanulók szintjén is,
− az iskolára tartozó kérdések eldöntésének teljes szabadságát, elismerve az oktatásirányítás törvényességi felügyelettel kapcsolatos jogait,
− az iskolai pedagógiai tevékenység megújításával kapcsolatos döntések önálló meghozatalát, a helyi innováció megvalósítását,
− az oktatási eszközök, köztük a tankönyvek szabad megválasztását, amihez természetesen megfelelő kínálatnak is rendelkezésre kell állnia,
− az önálló, intézményi személyi döntéseket, különösen a pedagógusok kiválasztásában,
− az önálló gazdálkodás lehetőségének minél szélesebb biztosítását,
− az intézményi és a pedagógusok munkáját érintő értékelések elsősorban helyi szintű megvalósítását.
Ezek az iskolai és nevelői autonómiát jelentő elemek a közoktatásban Magyarországon egyáltalán nem, vagy csak rendkívül korlátozottan működnek. A magas színvonalú oktatáshoz nélkülözhetetlen szakmai autonómia folyamatosan szűkül. A központosításnál visszaszorult a módszertani szabadság, az intézményi önállóság, a tankönyvválasztás lehetősége. A fenntartás, a döntési rendszer, az irányítás korlátokat nem ismerő központosítása alapvető akadálya annak, hogy:
− a pedagógusok ellássák érdemi, pedagógiai differenciálással kapcsolatos feladataikat,
− az iskolát körülvevő közvetlen társadalmi közeg részese lehessen az iskola fejlődésének,
− az iskola a pedagógiai és a társadalmi környezet által megfogalmazott igények alapján megújítsa saját tevékenységét,
− ellássák feladatukat, fejlődhessenek az egész oktatási rendszer számára példát mutató alternatív iskolák,
− szabadon működjék a programok, a módszertani megoldások, a taneszközök, köztük a tankönyvek fejlődést szolgáló versenye,
− érvényesüljenek a 2010 előtti oktatási programfejlesztés eredményei,
− az intézmények kellően rugalmasan működjenek, az irányító szervek és az iskola közötti együttműködés konfliktusmentes, építő legyen,
− és akadálya annak is, hogy a pedagógiai szakszolgálatok és szolgáltatás színvonalasan, a helyi igényeknek megfelelően működjék.
− és akadálya annak is, hogy a pedagógiai szakszolgálatok és szolgáltatás színvonalasan, a helyi igényeknek megfelelően működjék.
A 2010 óta tartó folyamatos centralizálást be kell fejezni, haladéktalanul el kell kezdeni a túlközpontosított szervezeti struktúrák, az értelmetlen, kontraproduktív hierarchiák lebontását. Az autonómia sokkal inkább erősíti a felelősségérzetet, míg a döntések elvétele, az azokból való kizárás csakis a felelőtlenséget erősítheti.
Javaslatok:
1. Az állami iskolák fenntartásának önkormányzati kézbe adása, de nem a 2013 előtti, jellemzően nagyon széttagolt formában, hanem a járások szintjén kialakítandó, és nem kormányhivatalként működő autonóm irányító testületekkel. A döntéseket az iskolákhoz a lehető legközelebb kell meghozni.
2. A közoktatás tartalmi szabályozásának jelentős decentralizálása (részletesebben lásd a megfelelő fejezetben).
3. Újra kell gondolni a taneszközök, a tankönyvek fejlesztésének, előállításának, piacának, forgalmazásának teljes rendszerét, a cél a taneszközök piaci versenyének, a választás szabadságának biztosítása.
4. Át kell alakítani az oktatásirányítás szabályrendszerét: az intézményeknek vissza kell adniuk alapvető jogaikat a személyi, a gazdasági, a fejlesztési, a működtetési kérdésekben.
5. Az oktatásirányítás területi és országos szerveinek feladatai korlátozódjanak a feltételteremtésre, a törvényességi felügyeletre, az oktatás országos és területi rendszereinek, benne az intézmények közötti együttműködés szervezésére.
6. Újból ki kell alakítani (a 2005 és 2010 között elkezdett munka elvi alapjain) az intézményekre épített, szakmailag erősen támogatott, gazdag oktatásfejlesztési rendszert. Csak az e rendszer által „kitermelt” igények esetében érdemes központi fejlesztési programokat szervezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.