- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.01.03.
Ezer magyarra hat ápoló jut, a teljes rendszerből 25 ezer szakember hiányzik a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) adatai szerint.
Az elmaradott Németországban ezer emberre két és félszer ennyi ápoló van a „rendszerben”, és ott majdnem 83 millió ember él. (Ez utóbbi csak azért érdekes, mert azt mutatja, mennyivel jobban becsülik az ápolók munkáját egy nyolcszor nagyobb lakosságú országban.) A nem dübörgő, békés Svájcban akár 16 szakképzett ápoló is jut ezer beteg vagy ellátandó emberre.
Európai felmérési adatok az egyes országok egészségügyéről tavaly a 33. helyre sorolták Magyarországot, a 35-ből. Románia és Albánia még utánunk voltak, szerintem idén elérjük a dicsőséges utolsó helyezést. A részvétel a fontos… mármint az európai felmérésben. Legalább. Részvétem mindenkinek, akit az élet rákényszerít arra, hogy ezt a világszínvonalú szolgáltatást igénybe kelljen vennie. Miután nem akarok hergelni senkit, a spanyol rendszerről egy szót sem szólok. Legfeljebb annyit, hogy érdemes lenne valami nagyon tehetséges NER-szakpolitikusnak ellátogatnia errefelé, nem irigykedni, hanem tanulni és hazavinni a tapasztalatokat.
Olyan az egész nagyszerű magyar egészségügy, mint a foci – van, de nincs. Azzal az ordító különbséggel, hogy stadionokra, edzőkre és kétballábakra legalább annyi pénz ment el az elmúlt tíz évben, amiből fél Európát ellátó kiváló eü-intézményeket lehetett volna kreálni. De legalább a rászoruló magyarokra gondolt volna kiváló vezérkar. Amelynek nagy része vagy a saját maga számára létrehozott, szigorúan zárt intézményben, vagy leginkább külföldön keresi a gyógyulást, ha megbetegszik.
Nem kizárólag az orvosok és a többi szakdolgozó hibája, hogy ennyire leépült ez a terület is. Az egész rendszer úgy pocsék, ahogy van. És nem csak arról van szó, hogy nincs pénz a kórházakban gyógyszerre, szappanra, de lassan a tiszta ágynemű is luxus kategória. Nem csak arról, hogy 12 órán át dolgoznak emberek, olyan munkát végezve, amin életek múlhatnak. A megteremtett, lehetetlen körülményekről szól a helyzet. Vidéki nagyvárosban élő háziorvos rokonom időnként 60-65 beteget „kell” hogy ellásson egy nap alatt. Senkit nem kerget el, a túlóráit már nem is számolja, mert felesleges. Én viszont számoltam egy picit. Csak tíz perccel kalkuláltam minden egyes betegre – az napi 600 perc. Vagyis tíz óra, tiszta munkaidő. Se ebéd, se kávé, se egy mély levegővétel két beteg között. Mint tudjuk, ha már egyszer bejutottunk az áhított doktorhoz, egyikünk sem végez általában tíz perc alatt, legfeljebb csak ha receptért érkezett.
Embertelen körülmények között dolgozó, elhivatott emberek tartják még működésben ezt a lealjasított rendszert. Nagyon sokukat ismerem, és csak mélységes tisztelettel tudok gondolni az elhivatottságukra. Nélkülük régen összedőlt volna az egész, és csak a pikírt, cinikus, kedvetlen arcokat láthatnánk a mai egészségügyben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.