VASMAROK

HÍRKLIKK
Szerző: SZOLGA BÁLINT
2020.01.19.

2019. november 30-án tanártüntetést tartottak a Kossuth téren. Ezen az eseményen magam is felszólaltam, igyekeztem tolmácsolni a diákok véleményét az oktatási rendszerről. Ezen a bizonyos demonstráción hangzott el a kijelentés, miszerint ha a kormány nem reagál a pedagógusok által benyújtott petíció(k)ra, akkor bizony januárban – 2016-hoz hasonlóan – sztrájkba fognak lépni. A kocka el lett vetve, a bejelentés megtörtént. A labda a kormány oldalán kezdett pattogni, akik úgy döntöttek, hogy hagyják, hadd pattogjon.

A sztrájkbizottságban már előbb, júniusban benyújtották a szükséges papírokat, ám a kormány nem reagált. Miután az utolsó tárgyalási fordulóban sem született megállapodás, a Pedagógusok Szakszervezete úgy döntött, hogy bírósági úton csikarják ki valahogyan a jogszerű sztrájkot. Állításuk szerint, amint a kezükbe kerül a jogerős ítélet, azonnal meghirdetik a sztrájkot.

Azonban felmerül egy kérdés: mégis, mi indokolja a kormány időhúzó taktikáját, mikor 2016-ban még nagyobb huzavona nélkül engedélyezték a tanároknak a munkabeszüntetést? Hogy erre a kérdésre választ találjunk, picit bele kell másznunk a számokba. 2016-ban még kezdeti állapotban volt a tanárhiány, érkeztek a cikkek arról, hogy idősödnek a tanárok, azonban komoly probléma még nem állt fenn. Most, 2020-ban, odáig jutottunk, hogy az egész egy ördögi körként funkcionál, a fiatalok letérnek a pályáról a fizetés és megbecsülés mértéke miatt, az idősek nyugdíjba vonulnak, eközben pedig rengeteg, a társadalom számára destruktív tanár tarthatja meg az állását...

ITT OLVASHATÓ