TGM: ROGER SCRUTON HALÁLÁRA

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.01.14.

Ezt a nekrológot a Válasz Online fölkérésére írtam, ám a már elfogadott írást a portál mégse hozza nyilvánosságra. A szövegem változtatás nélkül, szó szerint olvasható alább.

Valamikor barátok voltunk.

Elég sokan tudják, hogy Roger Scruton a nagyobbik lányom keresztapja volt – a kisebbik fiam keresztapja pedig Charles Moore, korábban a The Spectator és a The Daily Telegraph főszerkesztője, Mrs. Thatcher hivatalos életrajzírója (három vaskos kötet!), akit maga a néhai miniszterelnök bízott meg végrendeletileg evvel a föladattal. Akkoriban, az 1980-as években élénken rokonszenveztem a brit (és az amerikai) konzervatívokkal. Írtam a lapjaikba.

Még Roger Scruton folyóiratába, a The Salisbury Review-ba is adtam egy vagy két dolgozatot: ezt még tory barátaim is túlzásnak tartották. Scruton tehetségét senki nem vitatta, de mindenki szélsőséges különcnek tartotta. Nem konzervatívnak, hanem ultrareakciós pozőrnek. Én nem szoktam törődni emberek rossz hírével, ha nem vélem indokoltnak, s ha nem egyezik a benyomásaimmal.

Az 1980-as évek legvégén a kelet-európai szabadságmozgalmak nyugati megítélése nem volt túl jó. Az establishment – George Bush, Margaret Thatcher, François Mitterrand, Helmut Kohl – a szovjet tömb reformereivel rokonszenvezett, nem a demokratikus ellenzékkel, amelyet zavarosnak, éretlennek, felelőtlennek és gyakorlatlannak tartott, ahogyan a mindenkori establishment a mindenkori forradalmárokat mindig, bár nem állítom, hogy ez egyáltalán nem volt indokolt. A nyugati diplomácia különösen utálta a lengyel Solidarność mozgalmat és egységesen ellenezte a német újraegyesülést.

Az akkori baloldal nem Havellal, Wałęsával, Szaharovval rokonszenvezett, hanem Fidel Castróval, Daniel Ortegával, Robert Mugabéval, Moamer el-Kadhafival, a szíriai és iraki Ba’ath párttal, az IRA-vel stb., ettől sokunkat kirázott a hideg. (Jegyezzük meg, hogy ez alól dicséretes kivételt jelentettek a trockisták és az antisztálinista, ha tetszik, „szovjetellenes” ultrabal többi áramlatai.) A mainstream nyugati balközép sajtó gyanakvó vagy értetlen volt az új Kelet-Európával szemben. A konzervatív sajtó meg lenéző és tudatlan.

Alig voltak támogatóink...

ITT OLVASHATÓ