TGM: EURÓPAI NÉPPÁRT ÉS EGYÉB JÁRÁSI LEGENDÁK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.01.27.

Kicsivel több, mint húsz esztendővel ezelőtt valóban óriási világbotrány tört ki, amikor 1999. október 3-án megalakult az első olyan európai kormány, amelyben először vettek részt – és itt tekintsünk el az elaggott portugáliai és spanyolországi ófasiszta rezsimektől – a háború óta a modern neonácik.

Ez volt Wolfgang Schüsselnek (Osztrák Néppárt) és Jörg Haider szélsőjobboldalinál is szélsőjobboldalibb Szabadságpártjának bécsi koalíciós kormánya. Az új osztrák kormánnyal szemben szankciókat léptetett életbe az akkori, a mainál kisebb Európai Unió – a legjellegzetesebb a diplomáciai bojkott volt, amelyhez az akkor még kívülállók közül Csehország is csatlakozott (Václav Havel volt az elnök) –, Ausztria vezetőit sehol se nagyon fogadták, az utálat és megvetés általánosnak volt mondható.

Ez a helyzet akkor változott meg, amikor a bojkottot (ha nem számítjuk a bajorországi tartományi kormányt) megtörte az 1998. július 6-a óta (2002. május 27-éig) Orbán Viktor vezette magyar állam, amely egyedüliként együttérző és baráti viszonyt ápolt a jobboldali-szélsőjobboldali osztrák kormánykoalícióval, ugyancsak nemzetközi megvetést szerezve magának és az országnak.

Wolfgang Schüssel azóta is mélyen hálás Orbán Viktornak, akinek szilárd híve és őszinte tisztelője. Orbán, mint tudjuk, a Schüssel-kormányhoz hasonló Kurz–Strache-koalíciónak is nagy híve volt, ezúttal közelebb Heinz-Christian Strache (majd Kickl és Hofer) rasszistáihoz, akikkel mélyen egyetértett a menekültek távol- és fogvatartásának, kizsuppolásának, megszégyenítésének, nyaggatásának tárgykörében. Orbán kiérdemelte Schüssel nagyrabecsülését, legalább húsz éve tudja pontosan, hol a helye.

Az első perctől kezdve világos volt, hogy azok az ún. Európai Néppártban, akik – a neonácik hajdani befogadásán és támogatásán túl az égvilágon semmiről se nevezetes – Wolfgang Schüsselt meghívták a Fidesz státuszáról konzultálni hivatott (háromtagú) „bölcsek tanácsába”, azok nem akarták, hogy Orbánt kizárják ebből a pártszövetségből. (A háromból a második, Gerd Pöttering is Orbán Viktor jó barátja és nagy csodálója.) Ezek közismert dolgok.

A végtelenül provinciális magyar sajtó ellenzéki zugában, valamint a parlamenti és EU-parlamenti magyar hangoskodók között a legtöbben biztosra vették, hogy Orbánt ki fogják akolbólítani az ún. Európai Néppártból, és evvel kapcsolatban fölöttébb goromba, fölöttébb tudatlan és fölöttébb ostoba diadalénekek hangzottak el. (Persze Orbánék helyzete így is kellemetlen, és még rosszabbodhat, de valószínűleg létrehoznak valami tipikusan idióta európai kompromisszumot. Akár fönntartják a fölfüggesztést, akár mégis kizárják őket, maguktól lépnek ki, csatlakoznak-e másik „pártcsaládhoz” vagy végül ott maradnak, ahol eddig voltak: mindennek csak a magyarországi „politikai” álviták, hencegések, dajkamesék, csalfa vakremények és kárörömök másodlagos szórakoztatóiparában van szerepe.)

Hiába intettek (nagyon kevesen) józanságra, ennek nem volt foganatja...

ITT OLVASHATÓ