TGM: CIGÁNYELLENESSÉG MOST

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.01.23.

Nem az az érdekes önmagában, hogy pénteken büntető-autoritárius és fajgyűlölő médiavihart vált ki jogellenes nyilatkozataival a magyar miniszterelnök, majd ezt kormányrendelettel erősíti meg ideológiailag és vonja vissza ténybelileg, majd elutazik külföldre, hogy részt vegyen valami újabb globálfasiszta csúcsrendezvényen, majd meg fog jelenni az Auschwitz fölszabadítása 75. évfordulóján rendezett problematikus megemlékezésen. Evvel jól összezavarja híveit és ellenfeleit, tehát megtartja a kezdeményezést, miközben az elbutult sajtó avval a jelentéktelen szamársággal foglalkozik, hogy a jelentéktelen Európai Parlamentben működő jelentéktelen „Európai Néppárt” nevű képződmény kizárja-e tagjai közül a Fideszt (tökéletesen mindegy), és evvel az álkérdéssel őrjíti szegény, félrevezetett kommentelőit. (A nyugati sajtó az európai ún. pártcsaládokat évekig meg se említi, és közönye jogos.)

A magyar állam nagy hatalmú vezetője a menekültügyhöz hasonló rasszista gyűlöletrohamot és „morális pánikot” indított be ismét – amellyel szemben a magyarországi politikai osztály és a magyar értelmiség gyáva hallgatásával fényeskedett, ami föl is tűnt a félhivatalos kormánylap glosszaírójának, de ő azt gondolja, hogy ez parancsszóra történt, holott nem kell ehhöz parancs, megy magától – , ám a két dolog különbözik.

A közel-keleti és afrikai menekültek mindenekelőtt nincsenek itt, nem itt laknak, nem innen származnak, nem itteni (magyar) állampolgárok, nem történelmi komponensei a magyar államnemzetnek. Ameddig az állam nem vállal értük felelősséget, addig csak a nemzetközi jog (ill. az „emberi jogok” nemzetek és államok fölötti, de elismert konstrukciója) védi őket, látjuk, mekkora sikerrel.

A magyarországi romák ellenben a történelmi államnemzet részei, teljes jogú magyar állampolgárok, a magyar állam alkotmányos védelmét élvezik, elvileg minden tekintetben egyenlők minden más magyar állampolgárral.

Mivel – szemben néhány más állammal, de megegyezőleg a francia-német, nem etnikai, hanem etatista-államjogi fölfogással – nálunk az asszimiláció államvallás, a romák védelmezői meg a viszonylag jóakaratúak számára a cigányok „magyarok”. (De az erdélyi magyarok nem románok, bár a magyarországi németek és szlovákok: magyarok. Bonyolultan hangzik, de minden soviniszta ösztönösen érti.) Ahogy vesszük. Mivel a „magyar” a közfölfogás szerint magyar (vagy legalábbis nem zsidó) etnikai eredetű, magyar anyanyelvű, fehér, formailag „történelmi” keresztyén egyházhoz (felekezethez) tartozó, lehetőleg heteroszexuális, egészséges, jól adaptált-integrált, törvénytisztelő, rendszeres adófizető, hazafias beállítottságú személy (mindenekelőtt: férfi), ezért az etnikai, felekezeti, világszemléleti, kulturális és dzsenderkisebbségek „magyarként” való osztályozása stratégiai jellegű, fluid, színjátszó, rosszhiszemű és önkényes értelmezéseknek kitett...

ITT OLVASHATÓ