SZERETTEM VOLNA...

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2019.12.31.

… írni az év utolsó napjára egy nyílt levelet a nagyoknak, Magyarország mai vezetőinek, különös tekintettel a Vezér elvtársra. Olyan sokan megtették már. Igaz, nem tudom, mennyi értelme volt. Kaptak-e választ, változott-e valami a levelek után, javult-e a befogadóképesség a címzett részéről. Nem tudom. Amit tudok, az az, hogy tetszik a 2020, mint szám, van […]

Nem tudom. Amit tudok, az az, hogy tetszik a 2020, mint szám, van benne valami megkapó. Kerek, korrekt, jónak tűnő. Talán egy jobb és boldogabb év lesz, mint az utóbbi sok – az országnak is, a világnak is, és talán nekem is.

Arról írtam volna abban a levélben, hogy milyen nagy reményekkel éltem meg a múlt század kilencvenes éveit. Sokkal korábban érzékeltem és tudtam, hogy nagy és reményteljes változásokra van kilátás, mert Apám mellett élve részese lehettem sok nagyszerű eseménynek. Apámat Horn Gyulának hívták.

A Nagy Imre újratemetésén elhangzott Orbán Viktor beszéd, amely „kiforgatta” az országot az addigi mindenéből, olyan dolgokról szólt, amelyek mellett teljes mellszélességgel ki tudtam állni. Nem engedünk sem 1848, sem 1956 szelleméből – mondta az ifjú harcos. (Én nem is engedhetek ’56-ból, mert akkor születtem. Támadás érte a kórházat, amelyben világra jöttem Budapesten, de túléltem, mint látjátok.)

1998 óta eltelt sok év, demokratikus és kevésbé demokratikus választások után jöttek különböző kormányok. És minden maradt a „régiben”. Haverok, barátok – az összes rendszerben előnyt élvezők. Természetesen az éppen hatalmon lévő vezető a saját „köreit” részesíti előnyben. Érthető. Én is szívesebben bízok fontos munkákat ismerősökre, szakmai presztízzsel rendelkezőkre, mint ismeretlenekre. Minden politikus ezt teszi. Mindig, mindenhol. A kapcsolatok sötét oldaláról – ki kiről mit tud, és ezt mire használja, stb. – most nem akarok beszélni.

Arról is szerettem volna írni abban a levélben, mekkora változás ment végbe az elmúlt évtizedekben Orbán Viktorban és a pártjában. Az „őszintén” szabadságot, egymás meghallgatását és szóhoz jutásának követelését felváltotta a harminc éves pártelnökség okozta vakság – a feltétlen engedelmesség, hűség megkövetelése és az „az legyen, amit én akarok”. És amit akar, az ma már sem nem a szabadság, sem nem az Európához való tartozás – amit többek között Apám és társai értek el sok évtizedes nemzetközi politikai tevékenység révén. Ma egyetlen cél maradt: sok pénzre szert tenni, és ezzel a sok-sok pénzzel hatalmon maradni. Bármilyen eszközök felhasználásával – a média bekebelezése, az ellenzék elnémítása, ellehetetlenítése, a magyar és külföldi értelmiség, a másképp gondolkodók lejáratása, az ország gazdasági letarolása és a nemzeti vagyon átjátszása családtagok és barátok kezébe...

ITT OLVASHATÓ