SIKLÓSI ÉS AZ ADÁSHIBA

FORGÓKÍNPAD BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2020.01.08.

Kissé zavarban vagyok, kérem, ugyanis én ezt a történetet tulajdonképpen meg sem akarom írni, csak sajnos muszáj, kikerülhetetlen, bármerre fordulok, elém mered Siklósi Beatrix sötét árnyéka abból az alkalomból, hogy kinevezték a Kossuth Rádió csatornaigazgatójának. Nem mondom, nagy hiba volt, ő az, akiből már nem lesz szalonképes ember – de hát nem ma kezdte a radikalizálódást.

Dániel Zoltánt. Egy ismerősöm, név szerint Galván Tivadar mutatott be neki, aki az autógyárban dolgozott. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni...”, de hát én sem mondhatok nagyon egyebet: 1992 körül ismertem meg Siklósi Beatrixot, éspedig a lehető legkellemetlenebb oldaláról. Mi több: nem is személyesen.

Történt ugyanis akkoriban, hogy én a Kurír című napilapot boldogítottam írásaimmal és ügyeleteimmel, Siklósi asszony pedig a „Sorstársak” című rehabilitációs magazint vezette és felügyelte a királyi köztévében. Daliás idők jártak, dúltak az első médiaháború ütközetei (még nem tudtuk, hogy lényegében véve egész hátralévő életükben zajlani fog ez a konfliktus), én a Kurírnál természetesen szemben álltam az akkori Antall-kormánnyal, Siklósi Beatrix a köztévénél nyilvánvalóan támogatta őket, habár egy rehabilitációs műsor sok támaszt nem képes nyújtani a politikának, és ha mégis, az a politika már elég rossz állapotban lehet, azt már ápolni kell... de a hölgy ambíciói buzogtak, miként gejzír a Yellowstone-parkban, ki akarta mutatni már akkor is az ő hűségét kenyéradói iránt, szóval nem mostanság lett ő ilyen és nem is a mosószertől...

ITT OLVASHATÓ