Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2020.01.26.
„Az egységparancsnok kipróbált, megbízható katona, saját meghatározása szerint: nem urizáló parasztgyerek. Ismert pártaktivistaként, évekkel ezelőtt a híres-hírhedt bérkommandót irányította nagy lelkesedéssel, viszont kevés hozzáértéssel. Felsőbb parancsra az üzleti szféra béremelési gyakorlatát akarta elszánt csapatával ellenőrizni és befolyásolni, és közben megismertette az országgal az „elvárt béremelés" addig ismeretlen fogalmát. Ami originálisan ostoba felvetés volt, hiszen közgazdaságilag értelmezhetetlen a kifejezés. (…)Telt-múlt az idő, a mozgékony kis egység feloszlott, az ifjú parancsnok leszerelt, és ismét – már nem reguláris csapat élén – a köz szolgálatára jelentkezett. Küzdőszellemét nem veszítve, polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként szolgálta/szolgálja pártját és a dolgozó magyar népet.”
De ki emlékszik már a közröhej tárgyát képező bér- majd kiflikommandóra?! Főhősünk azóta minden tekintetben nagyot lépett előre. Vagyonos ember és miniszter lett, sokat szorgoskodott a letelepedési kötvények értékesítése körül és nemzeti propagandafőnökként sok száz milliárd forintot költhetett a primitív kormányzati sajtókampányokra. Néha helikopterre is szállt a vidékről elszármazott fiú, és arra is volt energiája, hogy felesége üzleti előmenetelét segítse. Voltak jó éttermek, nagy utazások: százezres táskák, milliós órák és állandóan „bővülő” lakások. Feltört tehát a falusi srác – nem is kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.