POKOLI ÉVTIZED

NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2020.01.25. 

Ha a tízes évek elején az intézmények vezérelték a vezetőket, mára, a mozgalmak, a választók nyomására, egyre inkább a vezetők, méghozzá válságot teremtő és konfliktust kereső vezetők vezérelnek.

A tízes évek hosszú és pokoli évtized. Hosszú, mert 2008-ban kezdődött a Nagy Recesszióval és bevégződni talán Trump 2020-as bukásával, a Brexittel, a migránskérdés átmeneti megoldásával fog. Ha Trumpot újraválasztják, akkor folytatódik, s ki tudja milyen drámai esemény zárja le. 

Válság és bezárkózás

Pokoli évtized ez a maga gazdasági, társadalmi, környezeti válságaival és politikai konfliktusaival. Háborúkkal, terrorral, menekültkrízisekkel. Az évtized tovább növelte az egyenlőtlenséget a társadalmakon belül és szabadságot, jogot eltipró önkényuralmakat szült. Igaz, egyetlen nagy gazdaság, s így a globalizált gazdaság se omlott össze. A társadalmi konfliktusok autokráciákat, de nem fasizmusokat teremtettek. A nagyhatalmi összeütközések nem vezettek világháborúhoz. Földünk melegszik, de talán még megállítható. Az évtized pozitívuma, hogy túléltük. 

A Nagy Recesszió és a migrációs hullámok Amerikában, majd Európában kiváltották a populista nacionalizmus és populista progresszió mozgalmait, különböző illiberális demokráciákat és önkényuralmakat teremtettek. A két világkapitalizmus – a nyugati típusú, amerikai, liberális, piac-vezérelt, meritokratikus és a keleti típusú, kínai, autokrata és állam-vezérelt – politikai rendszerei végig versengenek az évtizedben saját társadalmaik, befolyási övezeteik, s a globalizált világ feletti irányításért. A nyugati rendszer az évtized elején elvesztette dinamizáló szerepét, de fenntartotta a világ intézményei feletti befolyását, és többé-kevésbé megőrizte társadalmainak liberális demokrata, jogállami irányítását. A keleti rendszer kezdetben jelentős dinamikát mutatott, és megkezdte saját világgazdasági és politikai intézményeinek kiépítését, de az évtized végére lelassult, és egyre önkényesebb formákat kénytelen választani társadalmai ellenőrzéséhez. (Ha a tízes évek közepéig a BRICS – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – csoport volt a jövő nagy ígérete, mára ezen országok egy része súlyos gazdasági válságban van, más részük lassul.) 

A gazdasági és társadalmi lassulás és stagnálás bezárkózáshoz, zárt társadalmakhoz vezet. Elkezdődött a bezárkózás a nemzeti, faji, vallási, osztály, kaszt közösségekbe, mások könyörtelen kizárásával. Az alul és kívül lévők fel- és bejutása a záruló jövedelmi, vagyoni, oktatási, egészségügyi, szociális, infrastrukturális, digitalizációs szolgáltatási rendszerekbe lehetetlenné válik. Egyszerre történik meg az elitek blokkolódása lefelé és kifelé, illetve a társadalmi csoportok zárulása egymással és a „kintiekkel” szemben...

ITT OLVASHATÓ