Szerző: PANDULA DEZSŐ
2020.01.12.
Ó torzók torza, bőrző Dunakorzó
Ó korzók, korza, őrző dunnaorzó
Mint ferde torta és megint retorta.”
Karinthy Frigyes: Futurum exactum
Hajh, nehéz a képviselők élete. Nem kifejezetten a társasháziakra, sokkal inkább az országháziakra és önkormányzatbéliekre gondolok – bár a legelőbbiek közül is sokan lopnak. Nem csak a jelen megpróbáltatásainak kell őméltóságaiknak megfelelniük, hanem a jövő kihívásainak is. És mi a jövendő legnagyobb kihívása? Hát az, hogy egyszer majd mind meghalunk – tán még én is. A demokrácia non plus ultrája, hogy a nagy emberek élete is véges. Semmi kivetnivaló nincsen hát abban, ha közülük többen – még életükben, mert a kollektív emlékezet nem éppen a legalkalmasabb placc erre – méltó önemléket szeretnének állítani önszemélyüknek, hazaszeretettől fűtött közéleti munkásságuknak. Hátrahagyott mementó nélkül mit sem ér az egyszerű nép lelkes szolgálata, talmivá lészen az a sok törődés, álmatlan éjszaka, tipródás, elfújja a szél a szavazógépi gombnyomogatásokat, az ellenvéleményt istápolókra való acsarkodást, az átadásokon és megtekintéseken történő publikumnevettetést. Az egyszeri képviselő csak akkor lesz örökös emlékű, ha meg van örökítve valamilyen alkotóművészileg szokásos formában, minimum vásznon vagy piedesztálon. Anélkül torz az életmű – amely, ugye, a választási mechanizmus kegyetlensége folytán legtöbbször csak néhány fájdalmasan rövid évre korlátozódik. Ki híres embernek már éltében idegenszívű termeszek rágják hírét-nevét, legalább porladó csontjaiban maradjon meg az örökkévalóságnak. Nem bíznának hát semmit a természeténél fogva hálátlan utókorra.
Persze az esetek többségében nem a közéleti híresség a közvetlen vagy közvetett megrendelő. Markáns distinkciót kellene tennünk a rendelésre és a spontán született művek között, de erre egy cikkentyűnyi terjedelemben nincs elég tér. Fogadjuk el, hogy ezek az alkotások léteznek, az érintettek, akár ők a kezdeményezők, akár nem, tudnak róla – elvégre ők is a médiából tájékozódnak. Zokszó nélkül együtt élnek festett, faragott, szoborrá öntött vagy egyéb matériákból fabrikált kiköpött másaikkal – és tán még örülnek is az ingyen reklámnak. Ugyan e hazában eleddig – közpénzből – jobbára csak a Hősöknek járt pingált portré, festett csoportkép, bronzszobor, de lehet hogy ők már hősök is… nem tudhatjuk! Annyi mindennek mondják el magukat és őket, hogy itt már semmi sem zárható ki! Arra azért kíváncsi lennék, mit szólnának ehhez a pesti Hős utca volt lakói. Akiket mind, kivétel nélkül kipateroltak otthonaikból, mert kellett a hely a terjeszkedő TEK-nek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.