Szerző: HATÁRÁTKELŐ
2020.01.22.
Rita története voltaképpen viszonylag egyszerű mind Magyarországon, mint Németországban, de a körülmények sokat elárulnak a különbségekről.
„Turistaként fizettem volna egy ilyen szobáért”
„Magyarországon az ujjamat kellett operálni, és a János Kórházba utaltak be. Itt egy olyan kórterembe kerültem, amely kicsi volt, négyen feküdtünk benne, voltak köztük ágytálazott, járni nem tudó betegek.
Nem vagyok kényes az ételre, de az ebéd, amit kaptunk, az szörnyű volt. Szerencsére én tudtam járni, ezért le tudtam menni a boltba. Fájdalomcsillapítót infúzióban legalább kaptam.
Hétfőn mentem be a kórházba, és szerdára volt betervezve a műtét, de késő este kérdeztek, hogy ettem-e, mert mégis kedd hajnalban műtenének. Mondtam, hogy hát ettem, nem ez volt a terv, de ettől még megműtöttek.
A műtét maga sikerült, nincs baja az ujjamnak. Természetesen hálapénzt kellett fizetnem mindezért. Pár napot töltöttem a kórházban, máig visszatérő rossz emlék volt.
Németországban az orromat kellett műteni, egy kis város kórházába kerültem. A szülészeten kaptam egy szobát, mert éppen szabad volt. Egyedül voltam egy olyan kétágyas szobában, amelyben volt tablet az ágy felett, saját zuhanyzója volt.
Turistaként fizettem volna egy ilyen szobáért napi kb. ötven eurót. Állami biztosítással is ingyen kaptam. Az ételre nem emlékszem, tehát rendben volt. Pár napot töltöttem a kórházban, különösebb trauma nélkül.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.