MÁR A LÁTSZATRA SE AD, NYÍLTAN RÖHÖG A HAZUG, ÉS EZ ÖSSZEFOGLALJA A TELJES HONI KÖZÉLETET

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2020.01.08.

Mondható, hogy ott is áthallásokat látunk, ahol nincsenek, de mégis, egyes drámai művek olyan pontosan írják le az emberi gyarlóságokat, hogy nem tudnak nem örök érvényűek lenni. A Katona József Színház sorra hozza a világirodalmi klasszikusok új színpadi változatait, a Tartuffe is olyan friss, mintha nem is több száz éve íródott volna.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy a hazai színházi életben farkastörvények uralkodnak, már ami a túlélést illeti: mivel az ország pici és nem is túl vaskos a vásárlóereje, így támogatásra szorulnak a színházak is, és mivel az állami pénzek sorsa erősen politika-vezérelt, a sokáig komoly segítséget jelentő tao-pénzeket pedig szintén ilyen elvek mentén osztották újra, a küzdelem az életben maradásért csak tovább fokozódott. A közelmúltban Gothár Péter zaklatási ügye kapcsán komoly össztűz alá került Katona ugyanakkor hosszú ideje elkezdte azt a nagyon tudatos munkát nemcsak színházművészeti szempontból, hanem marketing-, PR-, közönségszervezés- és közösségimédia-fronton, amivel elérte, hogy ha jól nem is esik nekik a támogatási rendszer felforgatása, de azért nem rokkannak bele. Az előadásokra alig lehet bejutni, minden teltházas, a Katona cool, friss és érzi a kor szavát például olyan szempontból is, hogy hogyan kell egy zaklatási ügyet kezelni szakmailag és emberileg.

Ennek a folyamatnak az is a része, hogy a Katona tesz érte, hogy alkalmas legyen a színházi nevelés központi terévé válni, és sorra dolgozza fel (újra) és állítja színpadra a világirodalom kötelező olvasmányként, vagy a tananyag részeként tárgyalt műveit. A Katonába lehet vinni gimiseket rendhagyó magyarórára: az előző évadban Odüsszeusz alakját keretezték át az Ithakával, a mostani évadban pedig párban mutattak be két nagy klasszikust, Molière Tartuffe-jét és a színház névadójának főművét, a Bánk bánt, de repertoáron van Ibsen Nórája, Jeanne d’Arc története, Gogol, Dosztojevszkij, Shakespeare és Aiszkhülosz is. Ezek a sokszor megénekelt, nem egyszer ódon darabok frissen és érthetően állnak a színpadra, ami komoly misszió a következő színházba járó generáció kinevelésében, és ennek a trendnek egy állomása a Tartuffe is, amelyet Bocsárdi László rendezésében mutattak be tavaly év végén...

ITT OLVASHATÓ