LESZ EMLÉKMŰVE A HÁBORÚS NEMI ERŐSZAK ÁLDOZATAINAK – MÁR CSAK AZ A KÉRDÉS, MILYEN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: PETŐ ANDREA
2020.01.29.

Ma fogadta el a fővárosi közgyűlés a javaslatot, amely szerint 2022-re emlékműve lesz a háborús nemi erőszak magyar áldozatainak. A téma fontosságára néhányan az elmúlt években is felhívták már a figyelmet – például Pető Andrea, aki Elmondani az elmondhatatlant címmel kötetben dolgozta fel a szovjet hadsereg által a magyar nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszakot. A CEU tanára most vendégszerzőként a Válasz Online-on foglalja össze, milyen lehetőségeink vannak egy emlékmű állítása kapcsán. Már itt jelezzük: holnapi podcast-adásunk is a témával foglalkozik majd. Abban Pető Andrea mellett Skrabski Fruzsinával és Kunt Gergellyel beszélget majd munkatársunk.

A második világháború befejezésének 75. évfordulóján kiújult az emlékezetpolitikai harc, amely már akkor, a hidegháborúval elkezdődött. 1989 után egy ideig úgy tűnt, ezekről a kérdésekről nem is lesz többet vita. Mostanra világos, hogy elődübörög újra – talán fenyegetőbben, mint valaha: akár a szovjet–német együttműködés értékelésére, akár a holokauszt emlékezetének paradigmaváltására gondolunk. Egy történelmi tényt azonban minden, a 2. világháborúban résztvevő országnál egységesen és folyamatosan a csend összeesküvése vett körül. A nők elleni háborús nemi erőszakét. Főleg ha a saját katonáik voltak az elkövetők. Arról, hogy mások mit csináltak, minden propagandagépezet szívesen beszélt. 2020-ra készült csak el a Délkelet-Ázsia japán megszállása után a katonák számára a helyi női lakosságból erőszakkal létrehozott és fenntartott katonai bordélyházak térképe. Döbbenetes látni a szexrabszolgákat fogvatartó táborok számát, miközben a japán kormány még mindig tagadja a létüket. A háborús nemi erőszak mértékét csak becsülni lehet az egészségügyi statisztikák, a nemi gondozókban nyilvántartásba vett új betegek, valamint a születési szám változása alapján, és csak a jelenség tömegességét lehet érzékeltetni. Pontos számokkal soha nem fogunk rendelkezni, hiszen az elkövető és gyakran az áldozat is abban érdekelt, hogy a történtekre ne derüljön fény. Minden katona erőszakolhat, de nem minden katona erőszakol, mert a militarizmus a testek (és ezek közül a legsérülékenyebb, a női test) feletti korlátlan hatalmat jelenti, de a hatalom csak egyes háborús helyzetek és egyes hadseregek esetében korlátlan.

Azt hihetnénk ezek után, hogy Európában a második világháborúban megerőszakolt nőknek nincs emlékművük. Ám egy mégis van. Csongrádban egy bronz emléktáblán ruganyos tesű, hosszú hajú, meztelen fiatal nő kezét a melle előtt összekulcsolva próbálja eltakarni magát egy lepellel, miközben fenyegető kezek nyúlnak felé. „Az isten letöröl szemükről minden könnyet” – vésték fel a táblára az idézetet a Jelenések könyvéből (Jel 21, 3-4). Az emléktábla felállításáról csak a helyi sajtó számolt be...

ITT OLVASHATÓ