LENGYELORSZÁG: BÍRÓ BÍRÓNAK FARKASA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: DOMÁNY ANDRÁS
2020.01.03.

Paweł Juszczyszyn olsztyni bírónak egy hétköznapi polgári perben kellett volna döntenie másodfokon, de kétségei támadtak, hogy a megfellebbezett ítéletet hozó kollégájának joga van‑e bíráskodni. Az Európai Unió Bíróságának döntésére hivatkozva, amely szerint ellentétes egy ország jogszabálya az uniós joggal, ha kétségeket ébreszt a bíróságok pártatlanságával és függetlenségével kapcsolatban, felszólította a parlamentet: iratokkal igazolja, hogy az illető bíró kinevezésére a köztársasági elnöknek javaslatot tevő Országos Bírósági Tanács alkotmányosan jött létre. A szejm hivatalának elutasító válaszát, amely szerint egy bíróságnak nincs joga parlamenti eljárásokat ellenőrizni, már nem ő kapta meg. A feldühödött igazságügyi miniszter ugyanis azonnal visszavonta átmeneti kirendelését a fellebbviteli bíróságra, és visszaküldte a járásbíróságra.

Ez az abszurd történet mutatja, hogy a lengyel igazságszolgáltatás a káosz és összeomlás felé halad, mert a kormányzó – nomen non est omen – Jog és Igazságosság (PiS) fel akarja számolni a bírói függetlenséget. Az említett Országos Bírósági Tanács az az alapintézmény, amelynek huszonöt tagja közül tizenötöt az 1997‑es alkotmány szerint „a bírák közül” kell választani. A többiek a köztársasági elnök, a kormány és a parlament két háza képviselői, valamint hivatalból a Legfelső Bíróság és a Legfelső Közigazgatási Bíróság elnöke. Ez utóbbi két főt is figyelembe véve tehát kétharmados a bírák aránya a politikusokhoz képest. Hogy a bírák közül maguk a bírák válasszanak, azt nem írták bele az alkotmányba, talán mert ez annyira nyilvánvaló volt. 18 évig tényleg. Ám a PiS 2015‑ben kormányra kerülve, de alkotmányozó többséggel nem rendelkezve rájött: úgy is lehet ezt érteni, hogy a bírótársaik által javasolt bírák közül a parlament válasszon. Hiába tartotta ezt a jogászok többsége alkotmányellenesnek – hiszen a szabályozás értelme az, hogy a bírói kinevezésekre javaslatot tenni egyedül jogosult tanács többsége a politikától független legyen –, az addigra már meghódított Alkotmánybíróság a kormánytöbbség értelmezését fogadta el: ha nincs benne az alkotmányban, hogy ki választ, akkor választhat a parlament is.

A képviselőház – kizárólag kormánypárti szavazatokkal, a 10 000 bíró többségének bojkottja miatt mindössze 18 pályázó közül – meg is választotta a tanács tizenöt bíró tagját. Többségük olyan ember, akit a PiS‑kormány igazságügyi minisztere nevezett ki bírósági vezetővé, miután egy másik törvény felhatalmazta, hogy indoklás nélkül, a helyi bírói kar megkérdezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére válthassa le és nevezhesse ki a vezetőket. A tizenöt tagot ajánlók névsorát jogerős közigazgatási bírósági ítélet ellenére nem hajlandó közzétenni a szejm hivatala, és ehhez kiszivárgott információk szerint van oka ragaszkodni. Kiderülhetne ugyanis, hogy mind a tizenöt tagot nagyjából ugyanaz a 30–40 ember ajánlotta, jelentős részben a jelöltek beosztottai, néha szakmabeli családtagjai (sőt egyikük önmagának írt alá), illetve a minisztériumba berendelt bírák, akik ugyan ilyenkor megőrzik bírói státuszukat, de ott hivatalnokként, alárendeltségi viszonyban dolgoznak...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)