Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.01.24.
Az egy főre jutó (reálértékben számolt) egészségügyi közkiadásokat a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek pedig nem kevesebb mint 77 százalékkal növelték 2006 és 2018 között. Nálunk ugyanez a növekmény mindössze 3, azaz három százalék. Ezt Orosz Éva egyetemi tanár (ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék) mondta múlt hét kedden az Egészségügy öt dimenzióban című konferencián. Azt is mondta, hogy 2010 és 2016 között 285 ezer magyar halt meg olyan betegségben, amely normális esetben (értsd normális kormány által irányított normális országban) megelőzhető vagy kezelhető lett volna.
Extrapoláljunk. Amennyiben hat év alatt 285 ezer hazánkfia tért meg időnap előtt az ő teremtőjéhez, akkor a 2010-től 2020-ig tartó diadalmas tíz év alatt, Magyarország történetének legdicsőségesebb korszakában Árpádnak mintegy 475 ezer hős magzatja adta vissza lelkét az Úrnak csak azért, mert a magyar egészségügy olyan, amilyen.
Ez a veszteség Nógrád és Zala megye összesített népességét is meghaladja.
Vagyis kétmegyényivel több magyar élhetne abban az esetben, ha – a mondatot ki-ki úgy fejezi be, ahogy neki jólesik. Természetesen hiba volna mindezt apostoli kormányzatunk nyakába varrnunk, hiszen (1) az egészségügyi kiadások visszanyesegetése már a kilencvenes években elkezdődött, (2) a magyar nép egészségi állapotának fenntartásáért és további acélozásáért kormányzatunk nagyon is sokat tesz, csak persze másképp. A maga észjárása szerint. Orosz Éva is említi, hogy a vizsgált időszakban a „szabadidő, sport, kultúra, vallásügyek” fejezetre költött összegek növekedtek erőteljesen. Kezdjük a végén, hiszen Kásler professzor országában a hit és az egészség kapcsolata semmifajta magyarázatra nem szorul. A kultúra ugyancsak tiszta ügy, még több Mága Zoltánt, még több Wass Albertet, aki mást mond, hazudik.
A lényeg tehát a sport, az ugyanis élet, erő, egészség, viszont annyit mindenképp be kell látnunk, hogy kormányunk lehetőségei e tekintetben fölöttébb behatároltak. Nem futhat, nem úszhat, nem járhat konditerembe a lakosság helyett, ha ugyanis tehetné, akkor ő se úgy festene, ahogy. Egy dolgot csinálhat, stadiont építhet mindenhová. Oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra így persze kevesebb jut, de hát a pénzt oda kell folyatni, ahol több láttatja van. A sportlétesítményekre fordított összeg egyenest a nemzeti nagytőkéhez, vagyis a legjobb helyre kerül, a resztlit pedig oda lehet adni a focikluboknak, a határokon túliaknak is.
Államunk őrangyala minden magyar embernek, éljen az bárhol a földtekén, másfelől pedig Magyarország erős és büszke ország, szórhatja a pénzünket két marokkal mindenhová...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.