Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2020.01.29.
“Egy háborúban nem idealizálható hősök szoktak részt venni, hanem esendő emberek. Van, aki tényleg hősies cselekedeteket hajt végre, de közben bűncselekményeket is elkövet, mások leírhatók a katonai professzionalizmus kategóriáival, és vannak, akik nem csinálnak semmi lényegeset, mégis kitüntetést szereznek.” – többek közt ezekkel a mondatokkal vezeti be Ungváry Krisztián történész legújabb kötetét, melyet érdemes elolvasnia mindenkinek, aki érdeklődik a II. világháború története iránt, és érdeklik az “apró betűs” egyéni sorsok, az arcok a nagybetűs Történelem mögött.
Az 1944-45-ben Budapesten harcoló német tisztek pályafutását, tetteit összefoglaló életrajzi szócikkeket bevezető tanulmány előzi meg, amiben Budapest ostromának politikai, tudományos és sajtóbeli megítélésének változásairól is szó esik. A rendszerváltásig hivatalosan, illetve nyilvánosan csak felszabadulásként lehetett említeni Budapest szovjet csapatok általi elfoglalását, s ez a szemlélet kezdett változni 1989-90 után. Igaz, a történettudománynak (bizonyos témák publikálhatatlansága, cenzúrázása miatt) jelentős adósságot kellett letörlesztenie. Ilyen volt a szovjet hadsereg civil lakossággal szembeni atrocitásai (fosztogatás, nemi erőszak, gyilkosságok), valamint a hadifoglyokkal való bánásmód...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.