Szerző: BATKA ZOLTÁN
2020.01.07.
A rutinos futár érzi a város lüktetését, ritmusát. Agya valahogy úgy működik, mint egy folyamatosan bekapcsolt útvonaltervező, előre látja, mikor vált zöldre a lámpa, honnan várható veszélyesen közelítő autó, tudja, mikor melyik utca szokott bedugulni, és ismeri az összes kátyút, hogy szinte lassítás meg energiaveszteség nélkül suhanhasson. Van, aki mindezt kapásból tudja, másoknál hetek, hónapok alatt alakulnak ki a „futárreflexek”. Ha ez megvan, na, akkor lehet igazán jó pénzt szakítani – mondják rutinos futárok.
A futárműszak gombnyomásra, a telefonon futó applikáció indításával indul. Az első munkanapját töltő futár ekkor már túl van egy másfél órás felkészítésen, majd egy sikeres online teszten. Onnantól mindenkinek irány a mély víz, azaz a pesti utca. A képzés alól mi felmentést kaptunk az egyik nagy futárcégtől, a Wolt-tól, de a társaság csoportvezetője, Varga Gergő elkísért minket „tesztnapunkon.”
Miután bekapcsoltuk a telefont pár perc múlva halk pittyenéssel érkezik is az első étterem címe, ahol a kiszállításra váró ételt kell felvenni. Az applikáció megszabja, hogy mennyi idő alatt kell megtenni a távot.
Az útvonalat mindenki magának választhatja meg, de oda kell érni akkorra, amikor az étterem elkészül az étellel. Az applikáció most "engedékeny": nagyjából egy kilométer az első táv, amire öt percet kapunk. Időben érkezünk, de az étel még készül. Ketyeg az óra, ám a késés most nem a futár sara lesz: mindenki helymeghatározót kap, így pontosan látható, ott volt-e időben. Várunk, és közben több "kolléga" is befut a maga csomagjáért. Biccentve köszönünk. A futárközösség nagyon összetartó, szakmai etikett, hogy mindig köszönnek egymásnak, és ha lehet, „jó utat” is kívánnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.