Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.01.11.
– Te most politikus vagy?
– Igen.
– Jaj, de büszkén mondod.
– Büszke is vagyok rá.
– Akkor eggyel közelebb kerültünk Demján Sándor álmához.
– Ami?
– Nem emlékszel, azt hiszem említettem egyszer neked.
– Jaj, valamit mondtál, de már nem emlékszem.
– Az ő elképzelése az volt, hogy te legyél a miniszterelnök.
– Drága Demján Sándor… Nagyon-nagyon tiszteltem, kedveltem őt. Most arra vagy kíváncsi, hogy beteljesítem-e Demján Sándor álmát?
– Arra, hogy eggyel közelebb kerültél-e a megvalósításához.
– Akkor erről beszéljünk majd egy kicsit később.
– Jó, beszéljünk később. Majd miniszterelnökként?
– Beszélgethetünk úgy is, hogy ha te leszel a miniszterelnök, én meg a kancellária minisztered.
– Jó, hát ez egy kicsit odébb van még, így aztán térjünk vissza a jelenbe. Abból, hogy oly büszkén vállaltad politikusi mivoltodat, következtethetek arra, hogy magad mögött hagytad az alapszakmádat?
– Ha úgy kérdezed, hogy bejárok-e minden nap egy televíziótársaság épületébe, és ott újságíróként megjelenek kérdezőként egy tv képernyőjén, akkor igen, annak az életemnek vége lett. De ennek már akkor vége lett, amikor a Hír TV-ből kirúgtak. Az azonban, hogy az újságíró létét az ember egyszer csak abbahagyja, olyan nincs. Az a fajta mentalitás, ahogy az ember a közéletet, a politikát, a mindennapi életet megközelíti, abban benne van, hogy huszonöt éven keresztül ebben a szakmában dolgozott.
– De át kellett állítani az agyadat, hogy megfelelj ennek a szerepkörnek?
– Igen, persze. Ezzel együtt, nem mondom azt, hogy átkerültem a másik oldalra, mert ezt nem így gondolom. Annyiban igaz, hogy ha a televíziós közeget veszem alapul, akkor az asztal másik oldalára kerültem. Mégsem érzem azt, hogy ez a másik oldal lenne. Egy politikai újságíró, amíg ezt a szakmát űzi, politikával foglalkozik. Éppen ezért a politika nekem az életem része volt. És most, amikor – ahogy te mondod – büszkén vállalom, hogy politikus vagyok, nem érzem azt, hogy átléptem máshová, hanem megmaradtam abban a világban, amelyikben eddig is voltam, csak most nem csupán kérdezőként, hanem kérdezőként és válaszadóként...
– Büszke is vagyok rá.
– Akkor eggyel közelebb kerültünk Demján Sándor álmához.
– Ami?
– Nem emlékszel, azt hiszem említettem egyszer neked.
– Jaj, valamit mondtál, de már nem emlékszem.
– Az ő elképzelése az volt, hogy te legyél a miniszterelnök.
– Drága Demján Sándor… Nagyon-nagyon tiszteltem, kedveltem őt. Most arra vagy kíváncsi, hogy beteljesítem-e Demján Sándor álmát?
– Arra, hogy eggyel közelebb kerültél-e a megvalósításához.
– Akkor erről beszéljünk majd egy kicsit később.
– Jó, beszéljünk később. Majd miniszterelnökként?
– Beszélgethetünk úgy is, hogy ha te leszel a miniszterelnök, én meg a kancellária minisztered.
– Jó, hát ez egy kicsit odébb van még, így aztán térjünk vissza a jelenbe. Abból, hogy oly büszkén vállaltad politikusi mivoltodat, következtethetek arra, hogy magad mögött hagytad az alapszakmádat?
– Ha úgy kérdezed, hogy bejárok-e minden nap egy televíziótársaság épületébe, és ott újságíróként megjelenek kérdezőként egy tv képernyőjén, akkor igen, annak az életemnek vége lett. De ennek már akkor vége lett, amikor a Hír TV-ből kirúgtak. Az azonban, hogy az újságíró létét az ember egyszer csak abbahagyja, olyan nincs. Az a fajta mentalitás, ahogy az ember a közéletet, a politikát, a mindennapi életet megközelíti, abban benne van, hogy huszonöt éven keresztül ebben a szakmában dolgozott.
– De át kellett állítani az agyadat, hogy megfelelj ennek a szerepkörnek?
– Igen, persze. Ezzel együtt, nem mondom azt, hogy átkerültem a másik oldalra, mert ezt nem így gondolom. Annyiban igaz, hogy ha a televíziós közeget veszem alapul, akkor az asztal másik oldalára kerültem. Mégsem érzem azt, hogy ez a másik oldal lenne. Egy politikai újságíró, amíg ezt a szakmát űzi, politikával foglalkozik. Éppen ezért a politika nekem az életem része volt. És most, amikor – ahogy te mondod – büszkén vállalom, hogy politikus vagyok, nem érzem azt, hogy átléptem máshová, hanem megmaradtam abban a világban, amelyikben eddig is voltam, csak most nem csupán kérdezőként, hanem kérdezőként és válaszadóként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.