Szerzők: R. HAHN VERONIKA, HALMAI KATALIN
2020.01.31.
Sajtónyilatkozatok, kormányzati és agytrösztöktől származó tájékoztatások alapján, nem is beszélve a baráti-családi beszélgetésekről úgy tűnik, kevés brit köszönti ujjongva az Európai Unióból távozás péntek éjfélkor bekövetkező pillanatát. A bizonytalan jövőre való tekintettel indokolatlan üdvrivalgásokra leginkább a nagy többséggel a kilépésre szavazott észak-angliai településeken kerülhet sor. A skótok, északírek, londoniak jelentős része érez 43 hónappal a referendum után is haragot és csalódottságot, de a 60 milliós szigetországban leginkább érvényesülő hangulat alighanem a fellélegzésé, amiért lezárul egy hosszú, nehéz, megosztó fejezet. Matthew Flinders sheffieldi politológus nyilatkozata jól összegzi a helyzetképet: "Kétségtelenül brit alkotmánytörténeti pillanat érkezik el, de ehhez képest nagyon is tompa puffanással ér földet".
A következő tizenegy hónapban kevés változást fognak érzékelni a britek. Az Egyesült Királyság része marad az egységes piacnak és a vámuniónak, alkalmazkodnia kell a közösség szabályaihoz, hozzá kell járulnia az EU költségvetéséhez, ám a szerdai brüsszeli ceremóniát követően nem vesz részt a döntéshozatalban, nem képviselteti magát az Európai Parlamentben. Miközben sok szó esik az Egyesült Királyságba való bevándorlásról és az új, az ausztráliai pontozásos rendszeren alapuló munkavállalási lehetőségekről, de főleg korlátozásokról, sokan látnak a Brexitben bizonyos szociális vandalizmust, ami megakadályozhatja számukra, hogy az EU többi 27 tagországában éljenek és dolgozzanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.