Szerző: HaFr
2020.01.08.
A kapitalizmus (szabad piacgazdaság) mellett ezer meg egy jó indok és érv van -- szemben mindenféle részint elmúlt, részint horrorisztikus alternatívájával. Nem rekapitulálok ezekből egy darabot sem, mert akinek felnőtt korára nem sikerült megérteni őket, az eztán sem fogja. Az maradjon csak Mac szocialista.
Egyetlen egy érvet szeretnék mégis felemlegetni, amely nem tartozik a sztenderd érvek körébe: tudniillik annak a megértetését, hogy mivel is telik egy "kapitalista" élete, kapitalistán értve azt, aki a versenygazdaságban próbál boldogulni (vállalkozóként, tulajdonosként) szemben azzal a nagyon szűk körű társasággal, amelyik a tőkéje kamataiból vagy feléléséből él. A szocik valahogy mindig összekeverik ezt a kettőt, a 99,9%-ot a 0,1%-kal (csak a piaci populációt nézve, kivéve belőle -- pedig nem okvetlenül kéne -- az alkalmazottakat). Röviden: az így definiált kapitalista -- sokan látástól vakulásig -- dolgozik. Jé. A szocialista érzelmű véleményformálótól, a beosztott vállalati dolgozótól, a köztisztviselőtől semmi nem különbözteti meg. Az előbbitől -- a social (justice) warriorok színkavalkádjától -- is csak annyi, hogy nem mások pénzével foglalkozik, hanem a sajátjával. Ez a furcsa embertípus úgy döntött, nem a világot akarja megváltani egy sok szenvedést okozó ideológia nevében, hanem inkább a családjáról, magáról és effektíve -- az adószolgálatán keresztül -- a szegényekről gondoskodik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.