FÁY ÉS VITRAY: A KRITIKUS ÉS A KRITIZÁLT

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTALÁLKOZÓ
Szerző: KADARKAI ENDRE
2020.01.11.


A szavak emberei: ki mikrofonnal a kézben, ki pedig olykor vitriolba mártott tollal. De mindkettejük gondolatait, kérdéseit, felvetéseit mértékadónak tekinthetjük. Súlya és komoly visszhangja volt kereken 60 éven át Vitray Tamás emberi történeteinek a televízióban és máig kíváncsian várják a kultúra formálói, hogy reggelente éppen róluk ír-e Fáy Miklós. Kettejüket látta vendégül a Világtalálkozó szombat délben.

62 éve szinte Vitrayval indult a hazai televíziózás, amikor egy kis sámlira állva készítette első riportját a televízióban. A Rádióban dolgozva még nem zavarta, hogy kicsi, mert a szó valódi és átvitt értelmében senkire nem kellett felnéznie. „A tévé más volt, s bár hamar befogadtak, úgy éreztem, inkább megelőzöm a kellemetlenkedő megjegyzéseket, ezért begubóztam. Ezt a kényszerviselkedést érzékelhették némelyek gőgösnek.”

Olyan kevesen dolgoztak a Szabadság téri hőskorszakban, hogy még bátran kísérletezhetett mindenki, s minden műfajban megmérettethetett. Vitray Tamást is láthatta a közönség belpolitikai műsorban, vetélkedőkben, portréműsorokban, szilveszteri showműsorokban (ahol tánctudását is megvillanthatta pl. Gina Lollobrigidával).

Jöttek egymásután az emblematikussá vált műsorai: Csak ülök és mesélek, Ötszemközt, Telefere… Utóbbi kettő már előre vetítette a változó televíziós trendeket. Egy 100 napos amerikai ösztöndíjnak köszönhetően megtapasztalta az amerikai talk show-k világát. De azt a fajta harsányságot nem lehetett átültetni – akkor még – a hazai nézői szokásokra. „Vitraysan” hozzászelídítette a modern televíziózást az akkor még fekete-fehér vizualitáshoz és tempóhoz. Intim beszélgetések közepette is folyamatosan formálta, alakítgatta a hazai televíziózás kereteit és szerkezetét.

Gyerekkorától meghatározó kísérője volt a színház, az opera, a kultúra szeretete. Éppen ezért bőven volt miről eszmét cserélni „Világtalálkozó” című műsorunkban Fáy Miklóssal, aki szintén a szavak embere, bár neki az írás a fegyvere. Talán nem merész állítás, hogy az egész kulturális szakma rettegi Fáy gyakran vitriolba mártott tollát. Egyéni stílusát ugyanakkor sokan imádják. Feltéve, ha nem ők állnak a céltábla előtt. És bizony Vitray Tamás is állt már a célkeresztnél. Sőt, most egy kis „tetemre hívásnak” is szem- és fültanúi lehettünk. Vitray egy 2001-ben született Fáy-dolgozatot próbált értelmezni, a szerző jelenlétével. Kritikus és kritizált találkozott egy műsorban. A szellemes riposzt mellett azt is megtudhattuk Fáy Miklóstól, hogy mi okozott nagyobb örömöt neki: egy kulturális eseményről szóló írás, vagy egy tévékritika? Jelenthetett-e hátrányt, hogy ő teljesen autodidakta módon kezdte kritikusi pályáját, kottaismeret nélkül? Akarták-e megverni egy-egy írása után, mint néhány pályatársát? Ezekre is választ kaphattunk, s hangtárunkban és YouTube csatornánkon most vissza is idézhetik ezt a rendkívüli Világtalálkozót, melyben bőven volt kérdésük egymáshoz is vendégeinknek.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ