EURÓPÁT ELLEPTÉK A HULLADÉKHEGYEK, MIUTÁN MÁR NEM TOLHAT ÁT MINDEN GANÉT KÍNÁBA

G7.HU
Szerző: FABÓK BÁLINT
2020.01.25.

Ha egy átlagos (vagy kevésbé átlagos) magyart kérdeznek arról, hogy mit tesz a klímaváltozás ellen, legjellemzőbb válasza az, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot. Legalábbis ezt mutatja az Index őszi közvélemény-kutatása, amely szerint messze a legtöbb megkérdezett leginkább a szelektív gyűjtést érti klímaváltozás elleni fellépésen. 

Láthatóan sokak lelkiismeretét nyugtathatja meg egy műanyag palack kiválogatása, pedig a szelektív gyűjtésnek viszonylag kevés köze van a klímaváltozáshoz, ráadásul nem egy túlzottan haladó elgondolás. Jóval előrébb mutató a megelőzés és az újrahasználat, vagy éppen a körforgásos gazdaság. A szelektíven gyűjtött hulladék érdemben nem csökkenti a károsanyag-kibocsátást, jelentős része égetőbe vagy lerakóba kerül, egy szintén számottevő része pedig sokáig Ázsiában kötött ki egy homályos út végén.

Az Egyesült Államok és Európa az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben szervezte ki folyamatosan növekvő hulladékmennyiségét Kínának. Így a kétezres évekre a nyugat hulladéklerakójává vált Kína. A nemzetközi hulladékkereskedelem ötven százalékát szállították Kínába, műanyaghulladékból évi 7-8 millió tonna érkezett az országba. Az EU műanyaghulladék-exportjának 95 százaléka ment Kínába, az USA összes hulladékának pedig a 40 százaléka.

A nyugat tehát gazdagságát felhasználva nagyjából úgy szervezte ki a hulladékproblémát kevésbé fejlett országoknak, ahogy Európa teszi ezt a menekültválsággal Törökország vagy észak-afrikai országok bevonásával (vagy ahogy olajtársaságok pénzelik az klímaváltozást tagadó lobbit). Egy sokakat váratlanul ért döntés azonban megszüntette ezt gyakorlatot, amely az egész világ hulladékpiacát felforgatta. Kína 2017-ben bejelentette, hogy a következő évtől jelentősen korlátozza a Kínába érkező hulladékimportot. Ez máig ható válságot okozott számos ország hulladékgazdálkodásában...

ITT OLVASHATÓ