Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2020.01.17.
A terméshozam a huszadik század utolsó harmadában a fejlődő országok mezőgazdaságában világszerte megkétszereződött. Csakhogy, részben ennek eredményeként a lakosság is a kétszeresére növekedett. A műtrágyahasználat és az energiaigény pedig a többszörösére. Mindeközben az éhezők száma egyáltalán nem csökkent: nőtt. Azért nőtt, mert a mezőgazdaságból élők többsége ugyanakkor elveszítette a megélhetését. A vidéki települések elnéptelenedtek, a városok elviselhetetlen méretűvé duzzadtak, munkalehetőség és infrastruktúra nélkül.
Az ugrásszerűen megnövekedett energiaigény hozzájárult az éghajlatváltozáshoz. A tömeges vegyszerhasználat és az öntözés eredményeként pusztul el Földünkön egy magyarországnyi termőtalaj évente. Ennek pótlása érdekében kell újabb és újabb erdőket kiirtani. A természetes élőhelyek eltűnése és a mezőgazdaságban használatos vegyszerek fajok pusztulását, a fajokon belüli egyedszám drámai csökkenését okozzák, ezáltal az ökoszisztéma összeomlását siettetik. A mérleg azonban a legszorosabban vett gazdasági értelemben is veszteséges. A kisebb üzemméret a természeti adottságokat jobban kihasználó, változatosabb termékszerkezetet tesz lehetővé. A gazdálkodó több élőmunkával fajlagosan nagyobb hozzáadott értéket állít elő: piaci sikerét jobb minőségű, magasabb tápértékű, egészségesebb kínálattal éri el. Ezzel szemben a nagyüzem a fajlagos költségek leszorításából (és támogatásokból) él, ezért olcsó, gyenge minőségű terméket állít elő hatalmas tömegben. Ennyit a pöcegödörről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.